28.rész – A buli után.

Lepattantam a székről. Harry felém nyújtotta a kezét. Én elfogadtam a gesztust, és elindultunk a táncparkett felé.

Nagyon jól éreztem magam Harryvel.  Mivel elfáradtam a táncolásba, leültem a bárpulthoz, és kértem inni. Harry leült mellém és Ő is rendelt. Elkezdünk beszélgetni, de aztán én hamar átváltottam magyarra. Szegénykém csak nézett értetlenül, erre én nevetni kezdem. Bizonyára a pia hatása volt. Marci jött felénk. Én felugrottam és oda siettem hozzá.

- Szia, Marcikám! –kiabáltam és átöleltem.

- Szia. Nem állsz túl stabilan! –mondta.

- Nem értem. –nevettem.

- Kicsit sokat ittál, nem?

- Ááá! Dehogy!

- Gyere, üljünk inkább le szépen.

- Jól van!

Én leültem a korábbi helyemre, Harry mellé. Marci leült a másik mellettem levő székre.

- Mintha kicsit szédülnék! –nevettem.

- Haza megyünk. –jelentette ki Harry.

- Ezt angolul mondtam?! –nevettem.

- Igen. Ezt viszont nem. –mondta Marci.

- Mit ezt? –nevettem.

- A kérdést, hogy angolul mondtad-e azt, hogy szédülsz. –magyarázta.

- Ja, értem! –nevettem.

- Ne vihogj már! –szidott le Marci.

- Bocs, hogy élek! Harry, haza akarok menni. –mondtam.

- Pillanat. Megkeresem a bátyádékat. –mondta.

- Én is haza mentem volna veled. –mondta Marci.

- Gyere Te is! –mondtam.

- Nem haragszol?

- Dehogy haragszom! Nagyon szeretlek! Nem is értem miért kéne haragudnom rád.

- Mert… mert… hagyjuk… úgysem fogsz emlékezni rá.

- Annyit azért nem ittam.

- De ha mégis…

- NEM!

- Jó, nyugi. Jön Harry.

- Harry! –futottam elé, de nem jutottam messzire. A szerencsém az volt, hogy Marcinak jó a reflexe. Szédültem és majdnem elestem, de Marci elkapott.

- Jól vagy? –sietett oda Harry.

- Igen. –válaszoltam. - Köszönöm, Marci! – mondtam és adtam neki egy puszit.

- Menjünk. –mondta Harry, és megfogta a kezem.

- Marci, gyere! Megyünk.

- Ő is jön? –kérdezte Harry.

- Ha nem nagy gond. –mondta Marci nem túl barátságos hangnemben.

- Felőlem. –mondta Harry és kimentünk az épületből.

Harry fogott egy taxit, és beülünk. Habár nincs messze a disco, jelenlegi lakhelyemtől még is elaludtam út közben.

*Marci szemszöge*

 Miután kiszálltunk a taxiból, Harry fizetett én pedig ölemben Szandival besétáltam a kapun. Harry utánunk sietett és ajtót nyitott. Bementünk. Szandit felvittem a szobájába, és lefektettem az ágyára. – Gyönyörű ez a lány. Nem értem miért nincs megelégedve magával. –mondtam magamban. Megráztam a fejem, hogy a gondolatot elhessegessem. Ő itt a legjobb barátnőm.

- Mi tart ennyi ideig? –jelen meg Harry mögöttem.

- Már megyek is. –mondtam. Megfordultam, és Őt is próbáltam kiterelni a szobából.

- Maradnék. –mondta.

- Aztán miért?! –csattantam föl.

- Halkabban! –szólt rám. – Csak leveszem a cipőjét.

- Majd én leveszem. Még is csak én vagyok a legjobb barátja.

- Mégsem viselkedsz úgy. –hallottam meg Louis hangját.

- Hát Te? –kérdezte Harry.

- Én is haza jöttem.

- Azt látom, de miért?

- Nélküled nincs buli, Harry.

- Ja ez igaz.

Én közben levettem Szandi cipőjét.

- Na, szóval. Marci, beszédem van veled. –mondta Louis.

- Mégis mi?

- Gyere ki és megbeszéljük.

- Jó. –felálltam, de mielőtt kimentem volna, egy szúrós pillantást vetettem Harryre.

Lementem a nappaliba, Louis ott ült a kanapén.

- Na, mit akarsz? –kérdeztem.

- Ülj le. –mondta. Én így is tettem.

- Mondd!

- Arról lenne szó, hogy miért bántod folyton Alexandrát?! Hisz Te vagy a legjobb barátja…

- Nem bántom…

- Marci… de bántod. Tudod mennyire fáj neki, hogy egyfolytában bunkóskodsz vele?

- Ti többször bántottátok…

- Mi?

- Egy csomó éjszakát át bőgött, hogy sosem találkozhat veletek… összetört, akárhányszor mondta a sajtó, hogy valamelyikőtöknek ez meg az a barátnője. De aztán összeszedte magát, és az járt a fejében: Nektek legyen jó. Ha Ti boldogok vagytok, akkor Ő is.

- Ez teljesen más, Marci. Mi nem is ismertük… Viszont neki Te vagy a legjobb barátja. Egyébként el sem tudod képzelni, mennyire sajnáljuk… valószínűleg minden Directioner így van ezzel. Mi igyekszünk mindegyiküket boldoggá tenni, de nem lehetünk egyszerre együtt az összes lánnyal, aki erre vágyik…

- Nem tudok mit mondani, Louis…

- Választ adj arra, hogy miért kínzod Őt?!

- Mert… mert… - elhallgatok.

- Féltékeny vagy?

- Talán…

- Szereted?

- Louis, persze, hogy szeretem…

- De, szerelmes vagy belé?

- Nem… csak… eddig én voltam neki az egyetlen fiú.

- Szereted? –tette fel újból a kérdést. A választ magam sem tudom…

- Úgy érzem… talán… de próbálok ellene küzdeni.

- Akkor miért csinálod ezt vele?

- Nem bírom, ha Harry közelében van… ha valaki, akkor én biztosan tudom, hogy Szandi mit érez… - Louis kíváncsian figyelt, de én nem folytattam. –Most megyek. Jó éjt.

- Jó éjt…

Felmentem ideiglenes szobámba. Lefeküdtem. Bámultam a plafont. Azon gondolkodtam, el kéne innen mennem. Haza. Nem akarom tönkre tenni Szandi nyaralását, és a többiekét sem…

- Verd ki a fejedből! Te vagy a legjobb barátja… Nem hagyhatod itt.

- Harry?! –csodálkoztam. Mintha a gondolataimban olvasott volna, de aztán eszembe jutott, talán ki is mondtam mindazt, ami a fejemben kavargott.

- Az előbb Téged hívott. Mondtam, hogy itt vagyok én. Erre Ő azt mondta: „Marci szeretlek. Te vagy a legjobb barátom. Sajnálok mindent… Ne haragudj rám. Ne utálj… ne viselkedj így velem.” Vagy valahogy így. Én vagyok Harry Styles és ennek a lánynak nem én kellek, hanem Te.

- Dehogy is Harry… én csak a legjobb barátja vagyok…

- Igen. És ebben a pillanatban rád van szüksége. Vagy is már visszaaludt… bár lehetséges, hogy eddig is aludt… De nem zavarok tovább. Jó éjt, Marci.

- Jó éjt, Harry.

Ez furcsa volt… Hamarosan el is aludtam. Hajnali 4 óra körül felébredtem. Liam már otthon volt. Észre sem vettem, mikor jött haza. Kimentem. Egyenesen Szandi szobájába mentem, hogy megnézzem alszik-e. A lehető leghalkabban nyitottam ki Szandiék szobájának ajtaját. Szandi békésen aludt. Egyik lába a földön. Oda mentem, a lábát felraktam az ágyra és betakargattam. Katy a földön feküdt. A takaró félig rajta volt, félig az ágyon. Oda mentem és felraktam az ágyra. Nagyon szeretem ezeket a lányokat!  Talán Szandit túlságosan is… Miután betakargattam Katyt oda mentem Szandihoz és adtam neki egy puszit. Halkan kimentem a szobából vissza a miénkbe. Liam még mindig aludt. Ha Szandi látná Liam milyen édesen alszik, azt mondaná: „Vááá! Ez titta szexes!” Ezen kuncogtam egyet. Liam erre megfordult. Megijedtem, hogy felébresztettem, de hál’ Istennek nem. Visszafeküdtem és aludtam tovább.