15.rész – Egy kis változás.

Ma hozok új részt, mert legközelebb talán csak egy hét múlva tudok majd. Jó olvasást! :*
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hírtelen eszembe jutott, hogy holnap suli, és a táskámat még nem pakoltam el. Gyorsan felugrottam, megnéztem milyen óráim lesznek, és a könyveket, füzeteket eltettem a táskámba. Ezután visszabújtam az ágyamba és el is aludtam.

*2hónap múlva*

Elkezdődött a nyár, a szabadság! Végre! Felvettek abba az iskolába, ahova szeretnék menni. Nagyon örülök neki, ahogy Marci is. Sikeres volt a ballagás is. Sírtunk. Mindenki sírt. A tanárok, a diákok. Drága osztályfőnökünk szétölelgetett minket. A bankettünk is nagyon jó volt. Nem alkoholizáltunk…. annyit… :D De nagyon jól éreztük magunkat. De visszatérve a jelenre: Laura 1hét múlva megy ki Paris-ba. Borzasztóan fog hiányozni. Megint... Azzal nyugtatjuk magunkat a lányokkal, hogy már egyszer okozott azzal meglepetést, hogy visszajött. Tudjuk, hogy nem fog elfelejteni minket. Katy-vel megint picit rosszban vagyunk, mert mióta ismerem, Marcit vele töltök el több időt, és nem Katy-vel. A macim még mindig hiányzik! :D De tényleg. Jó itt van Marci maci, de nem helyettesíti az anyutól kapott mackót. 2hónapja nem is beszéltem senkivel a One Direction-ből. Szerintem már rég nincs meg a macim… mindegy is… csak egy plüss… tele emlékekkel… de nem érdekes. Marcitól kapott maci is rejt már könnyeket, és szép emlékeket egyaránt. Katy mindjárt itt lesz. Már alig várom. Ő a legjobb barátnőm. Meg akarom vele beszélni ezt a Marcis ügyet. Meg is érkezett.

- Szia!! –öleltem meg.

- Szia! –mosolygott.

- Na, mizu?

- Áhh semmi különös. –mondta miközben elfeküdt az ágyamon és magához ölelte a macim. – De furcsa még mindig ez a maci!

- Igen… - mondtam.

- A Maci nevű macidat mikor kapod vissza? –kérdezte nevetve.

- Még anyukám is kicsi volt, oké? Én meg nem akartam más nevet adni neki, nehogy összezavarodjon. –nevettem. – Egyébként nem tudom, mikor kapom vissza. Talán soha.

- Biztos visszaadják! –nevetett.

- Ha ki nem dobták… na de hagyjuk ezt. Nem azért hívtalak, hogy a macimról beszéljünk. –komolyodtam el.

- Okés. –mondta.

- Szóval… Tudod, hogy Te vagy a legjobb barátnőm… Marci meg a legjobb barátom, és…. –nem tudtam befejezni, mert Katy közbe vágott.

- Ne folytasd! Tudom, hogy szeretsz, és azt is, hogy a Marcit is. Nem kértelek, hogy válassz köztünk! Csak mostanában vele töltöd a szabad idődet, nem velem és a csajokkal. Hiányolunk Téged.  Tudod… már arra is gondoltunk, hogy… szóval, hogy nem mondtál el nekünk valamit… ami eléggé… - mondta, de nem engedtem, hogy befejezze.

- Katy! Már Ti is? Tudom, mire akarsz kilyukadni! Nem kell folytatni! De nem!! Nincs semmi! –idegeskedtem.

- Bocs, hogy élek! –mondta.

- Katy! Ne szórakozz légyszives!

- De mindenki szerint így van!

- Mindenki téved! Miért ne lehetne, egy fiú és egy lány között CSAK barátság? Legjobb… barátság… - mondtam.

- Ne haragudj. Tudtam, hogy elmondanád, ha lenne valakid. –ölelt meg.

- Ez így van, Katy! Marci olyan mintha a bátyám lenne, érted?

- Igen. –mosolygott.

- Szeretlek, és Te vagy a legjobb barátnőm!

- Tudom, én is, és Te is az enyém! De beszéljünk csak Laura búcsú bulijáról! –mondta.

- Tényleg! Te mit terveztél? –kérdeztem.

- Nem túl nagy felhajtást! Csak mi, így legjobb barátai összejöhetnénk.

- Igen. Ez így lenne jó. –bólogattam egyetértően.

- Szóval… Te, Én, Anna, Máté, Attila, Tibi, Tündi, Zsolti. Van még valaki, aki közel áll hozzánk?

- Azt hiszem nincs… - gondolkodtam el.

- Marci. –mosolygott.

- Marci? Ő miért is jönne? –csodálkoztam.

- A Te legjobb barátod, így a miénk is… vagy is majdnem. –mondta. én csak mosolyogtam.

–És az unokatesóid? Laura Őket is bírja! –csillant fel Katy szeme.

- Okés. –mosolyogtam.

- Akkor felírom! Te mondd a neveket! –utasított Katy.

- Ooookééé. –nevettem.

Lediktáltam a neveket. Majd összeírtuk a kajákat, és az italokat is. Nagyjából kiszámoltuk mindez mennyibe kerül. Összedobtuk a pénzünket, és minél előbbre terveztünk egy bevásárlást. A holnap délutánba állapodtunk meg.

*Katy szemszöge*

Szandival végre megint együtt töltöttünk egy kis időt. Be kell, hogy valljam, nagyon féltékeny voltam az Ő újdonsült legjobb barátjára. Minden szabad ideét Marcival tölti. Én már majdnem elhittem azt, amiről mindenki beszél: Szandi és Marci együtt vannak. De megbeszéltük ezt az egészet Szandival. Nincs köztük semmi. Valamennyivel megkönnyebbültem. Holnapra meg is beszéltünk egy kis vásárlást. Meg ígértem neki, hogy csak a bulira való cuccosokat vesszük meg. De szerintem ebbe egy új ruha is beletartozik! Kíváncsi vagyok, mit szól ehhez! :D

*Alexandra szemszöge*

Miután Katy elment felhívtam Petit, hogy meghívjam a hétvégi bulinkra. Azt mondta, még szép, hogy eljön. Természetesen Fanny is jön vele. Felhívtam Niky-t is. Ő is örült neki. Persze jön vele Ádám is… annak ellenére, hogy Laura Őt nem is ismeri, de nem baj. Majd most megismeri.  

A délután hamar eltelt. Este lefürödtem és ágynak estem. Magamhoz szorítottam Marci macit és hamar el is aludtam.

 *Katy szemszöge*

Reggel 7óra van. Már alig várom, hogy vásárolni menjünk Szandival! Uhh.. Szandi. Még mindig furcsa. Mindenki Szandinak szólítja már, én pedig Alexandrának, vagy Alexának. Először Lilla, és Jessica kezdték el Szandizni, így a baráti körében. Marci is Szandinak hívja, és így egyre többen szólítják így. Furcsa. Én is próbálom Szandizni, de nem mindig megy. Olyan furcsa. Próbáltam hívni, de nem vette fel. Mit is képzeltem?! Ilyen korán már hogy lenne fent az én kis barátnőm?! :D Majd délkörül még hívom. Addig is fellépek Facebook-ra. Beszédem van Lillával, Marcival és Jessicával.

*Alexandra szemszöge*

Basszus… Jól elaludtam. Mindjárt 11óra. Katy reggel hívott. Gondolom nem volt fontos, mert többször nem keresett. Később vissza hívom. Amint lesz erőm. Ismét magamhoz szorítottam a macim. Már majdnem vissza is aludtam, mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem Katy az, de e helyett Marci volt.

- Szia, Marci! Mizu?

 - Szia! Te, Szandi! Nem felejtettél el valamit? –kérdezte. Egy kis dühöt éreztem a hangján.

- Nem tudom. Nem hiszem. –feleltem.

- Biztos?

- Nem! Mondom, hogy nem tudom. –mondtam kicsit ingerülten.

- Ígértél nekem mára valamit!

- Uhh! Marci, bocsi! El is felejtettem! Ne haragudj!

- Rita már alig várja, hogy induljunk a parkba. Téged is vár már.

- Marci, ne haragudj, de Katy-vel megyünk ma vásárolni, Laura búcsú bu… - a srác a vonal túlsó végén félbeszakított.

- Tudom, Szandi! Már beszéltem Katy-vel.

- Eljöhetnél velünk Te is! És Rita is! –ajánlottam fel.

- Hát nem is tudom…

- Marci, ne szórakozz!

- Jó, bocsi. Valaki nagyon morcos. Akkor én nemsokára megyek Ritával a parkba. Onnan felmegyünk hozzátok. Gondolom Katy már ott lesz. Majd onnan indulunk együtt. Már ha nem baj, hogy mi is megyünk.?!

- Okés. Nem baj! Szerintem Katy is megérti. Elmegyünk sütizni is! És készülj fel! Csajos nap lesz! –nevettem.

- Akkor el sem megyek. –morgott.

- Oké! –nevettem.

- De tényleg! Meglátogatom valamelyik haveromat. De viszont a hugit nem vihetem magammal.

- Mert? Várj! Nem akarom tudni! –nevettem.

- Szandi! –szólt rám.

- Jó, bocsi! Egyébként Rita jöhet velünk.

- Megtennéd? –meg sem várva válaszom, megköszönte és kinyomta.

- Hát ez kész! – nevettem, közben hívtam Katy-t.