16.rész – Készülődés a bulira.

Hahi, Nyuszikáák! :) <3 Nem nagyon kapok komikat... :/ De azért hoztam új részt, de csak mert Sky ilyen lelkes olvasóm. <3 Imádlak! :*  A 17.részt 2komment után hozom...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Hát ez kész! – nevettem, közben hívtam Katy-t.

Nem vette fel. Gondoltam majd később még megpróbálom.

Fel sem öltöztem. Pizsamában rohangáltam a házban! :D

- Komolyan, mint egy 5éves! –morgott anya, de elnevette magát.

- Rám jött az 5perc! –nevettem.

- Azt vettem észre! –nevetett Katy a hátam mögött.

- Katy!!! –kiabáltam és a nyakába ugrottam.

- Szia, Te nő! Izé… kislány! –nevetett.

- Hagyjál békén! –próbáltam durcizni, de elnevettem magam.

- Én indulásra készen vagyok! De még ráérünk. –nevetett Katy.

- Te, Katy! Rita is jön velünk. Nagy gond?

- Marci húga?

- Igen.

- Hát jó. –mosolygott.

- Nem baj? –kérdeztem.

- Nem! –mosolygott, és átölelt. –most viszont húzzál öltözni! –nevetett.

- Oké,oké! –nevettem.

Bementem a szobámba, és felöltöztem. 

Ezt vettem fel. 

És ha már itt tartunk Katy-n ez volt:

 Miután el készütem, visszamentem a nappaliba. Megpillantottam azt a tündéri kislányt, és a bátyját.

- Sziasztok! –mosolyogtam. Marci, amint megpillantott felugrott a kanapéról, és felém sietett.

- Szia! –ölelt meg.

- Akkor mehetünk? –hallottam Katy hangját.

- Persze! –mondtam, és próbáltam kiszabadulni Marci öleléséből. – Te, Marci! Elengednél? –nevettem.

- Mi? Ja! Persze! Bocsi! –mondta zavartan és elengedett. Oda siettem anyához a konyhába. Egy puszit nyomtam az arcára, és elindultunk. Megfogtam Rita kezét és sétáltunk a buszmegállóba. Pár perc múlva oda is értünk. Marci adott egy puszit Ritának, engem megölelt, és bizonytalanul lépdelt Katy felé. Persze ezt a bizonytalanságot drága barátnőm is észrevette.

- Nem harapok! –nevetett Katy. Marci halványan elmosolyodott, és átölelte Katy-t.

Megérkezett a busz. Felszálltunk. Az ablakból gyors integettünk egyet Marcinak, majd a busz el is indult.

- Először hova megyünk? –kérdeztem Katy-t.

- Hááát… először is veszünk pár buli kelléket. –mondta.

- És ez pontosan mit takar? –nevettem.

- Cuki rucikat! –kacsintott Katy.

- Katy!! –szóltam rá.

- Jó, bocsánat. –durcizott.

- Először is valami nasit kéne venni. Ropi, chips meg ilyenek, nem?

- De. –válaszolt Katy.

- Utána üdítőt. –mondtam.

- Üdítőt? –kérdezett vissza Katy.

- Mivel piát nem vehetünk! -nevettem.

- Ja, de tényleg! –nevetett. –Talán Peti majd hoz!

- Majd pont a Peti, nem? Viszont Niky lehet. –nevettem.

- Jó. Na, de maradjunk annál, ami a mi dolgunk. Az után bemegyünk a cukrászdába. Veszünk egy tortát… vagy kettőt. –mondta Katy.

- Jó. De kellene venni valami kis szendvicshez valókat, nem?

- De! Akkor előbb még az, utána cukrászda.

Közben el is érkezett a mi megállónk. Leszálltunk és mentünk. Őszintén szólva nem is tudom hova, csak követtük Katy-t.

- Tudsz jönni? Menjünk lassabban? –kérdeztem Ritát.

- Jó így. –motyogta.

- Okés. –mosolyogtam.

- Marci hol van? –kérdezte.

- Nem mondta neked? –kérdeztem döbbenten.

- Ja, de! Elfelejtettem. A Mátéhoz ment. –mondta a kislány. Én csak mosolyogtam.

Végre megérkeztünk. Valami szupermarketbe. Ott mindent meg tudtunk venni. Kb. 1óra alatt végeztünk is. Utána mentünk a cukrászdába. Először leültünk és elfogyasztottuk a rendelt sütiket. Rita picit összemaszatolta magát, de amikor segíteni akartam neki, rám szólt.

- Nem vagyok már kicsi! Meg tudom egyedül is törölni a számat! – mondta.

- Igazad van, bocsánat. –mosolyogtam.

Közben Katy elkérte a 2tortát. Én kifizettem, és már indultunk is.

- Be kéne nézni valami ruhaboltba is, nem? –mondta Katy.

- Ennyi cuccal? Felejtsd el! –mondtam.

- Jó. Akkor nem kell… nektek jönni, megyek egyedül. –nevetett.

- Hát jó. –egyeztem bele.

- Csak vicceltem. –komolyodott el Katy.

- Én nem. Menj nyugodtan! –mosolyogtam.

- Nélkületek nem!

- Kénytelen leszel.

- Én is akarok! –mondta Rita.

- Rita ne már! –nyavalyogtam.

- A többségnyert! Megyünk és kész! –nevetett Katy. - Hű! Kit látok! –mutatott Katy egy magas, barnahajú srácra, aki egy szöszi mellett álldogált, egy ismerős autó mellett.

- Felmentő sereg! –nevettem.

Peti és Fanny volt az. Oda siettünk hozzájuk és segítséget kértünk.

- Lányok! Titeket keresünk! –mondta Fanny.

- Mert, hogy…? –kérdeztem.

- Gondoltuk elkél a segítség a cipekedésben. –mondta bátyus.

- Pont ezt akartam kérni! Hogy segíts! –nevettem.

Bepakoltuk a nehéz szatyrokat a kocsiba, és elindultunk Katy kedvenc ruhaboltjához. Persze Fanny is örült neki. A 2csaj boldogan rohangált a szebbnél szebb ruhák között, míg bátyus unottan állt egyhelyben, mellette én, és Rita, közben a kislány szorosan fogta a kezem.

- Nem mész nézelődni? –kérdeztem. Rita megrázta a fejét.

- Miért nem? Mi a baj? Hisz nem rég még ide akartál jönni. –mondtam.

- Félek. –suttogta.

- Mitől? –kérdeztem. Rita a pillantását Petire, majd Fanny-ra vitte. –Nem kell tőlük félni! Az unokabátyám, és a barátnője. Amúgy is itt van Katy. Őt jól ismered. Menj oda hozzá. –mosolyogtam.

- Kísérj oda! –mondta. Én rámosolyogtam és elindultunk barátnőm irányába. Katy megfogta Rita kezét és úgy nézelődtek. Én is elvesztem a csini rucik között. Meglepődtem magamon! :D

Hamar elment az idő. Én végül nem vettem semmit, de Katy, és Fanny bevásároltak helyettem is. Rita kapott tőlük egy pulcsit. Nagyon édes.

*Másnap*

Izgatottan készülünk a lányokkal Laura bulijára. Nem tudom felfogni, hogy ez egy afféle búcsú buli. Borzasztó lesz ismét Laura nélkül. Katy most éppen díszít, én pedig szendvicseket készítek, míg Anna a „büfé asztalt” készítette elő. Közben már pár barátunk meg is érkezett. Laura is nemsokára érkezik Tündivel és Tibivel. Ők osztálytársaink, és ikrek. Tök jó. Bárcsak nekem is lehetne egy ikertestvérem!