17.rész – A bulin.

Laura is nemsokára érkezik Tündivel és Tibivel. Ők osztálytársaink, és ikrek. Tök jó. Bárcsak nekem is lehetne egy ikertestvérem!

- Rossz belegondolni, ebbe az egészbe… Nem elég, hogy ezután külön leszünk… Másik iskolába… Laura is elmegy. Pedig a nyarat még velünk tölthette volna. –mondta nekem Anna.

- Hát igen… annyira… rossz. –mondtam.

- Hé csajok! –hallottam meg Marci hangját.

- Szia! –mosolyogtam.

- Időben érkeztem? –kérdezte.

- Igen. –mosolygott Anna.

- Te, Marci! Gyere már ide! –szólt Katy Marcinak.

- Jövök! –kiabált vissza Marci.

A barna, tüsis hajú srác nagy léptekkel haladt, az én drága barátnőm felé. Anna visszament a kajás asztalhoz, és még rendezgette picit. Csörgött a telefonom. Peti volt az.

- Szia! –köszöntem.

- Szia! –kaptam a választ.

- Na mizu?

- Figyi, Niky és Ádám valószínűleg mindjárt ott lesznek, viszont Fanny és Én később tudunk csak menni. Bocsi. –mondta.

- Jó, oké. Nem baj, csak gyertek! –mondtam.

- Sietünk azért!

- Okés!!

- Szia. –köszöntem.

- Szia. –köszönt.

Letettem, majd visszacsúsztattam a zsebembe a készüléket.

- Ki volt az? –kérdezte Marci.

- Peti. –mondtam.

Marci bólintott egyet, majd visszament Katy-hez. - Hmm… ezek mostanában igen csak sokat beszélnek! – mondtam magamban.

Még egy picit készülődtünk. Niky és Ádám megérkeztek.

- Sziasztok! –ugrottam egyből a nyakukba.

- Szia, hugi! –köszönt Niky.

- Szia, kiscsillag! –köszönt Ádám is, majd beljebb jöttek.

- Alexandra! Hoztunk egy kicsi kis alkoholt. –nevetett Niky.

- Ó, az jó! –csillant fel Katy szeme.

- Na, lányok! Nem berúgni kell ám! Egy picit iszunk, de nem visszük túlzásba, oké?! –mondta Ádám. Mi csak bólogattunk, jelezve, hogy megértettük. Ebben a pillanatban megérkezett Tündi, Tibi és velük együtt Laura. Köszöntünk nekik. Laura egy picit meglepődött, de szerintem számított rá, hogy mi készülünk valamivel. Nem is akartunk nagy meglepetést, csak tudtuk, ha előre szólunk neki, nem bír magával és segíteni akar. Még jött pár haver. Laurának bemutattam Ádámot. Jó volt. Zenét hallgattunk, ettünk egy kicsit, ittunk, beszélgettünk meg minden. Eltel egy óra, míg Peti és Fanny is megérkezett. De nem egyedül jöttek. Majdnem elájultam, mikor megláttam azt az 5fiút. Egy ideig bámultam Őket, aztán Fanny intett, hogy menjek már oda. Szép lassan, bátortalanul oda is sétáltam. Petinek és Fanny-nak adtam puszit, majd köszöntem a srácoknak. Nem igazán tudtam mit csináljak. Meg lepett a dolog, hogy Ők itt vannak. Újra láthatom Őket. Nem tudtam elhinni. Ekkor Louis mosolyogva közelebb lépett, majd megölelt. Így tettek a többiek is.

- Gyertek beljebb! –mondtam. Bevezettem Őket a nagy nappaliba, ami a folyosó végén van.  Katy épp jött velünk szemben.

- Úristen!! Ez a One Direction! –sikított, mire még a zene is elhallgatott. és mindenki oda tömörült az ajtóba. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki megilletődve állt az ajtóban.

- Menjetek már arrébb, légyszi! Nem tudnak bemenni a srácok. –mondta Anna.

Mindenki elment az útból, vissza be a tágas szobába. Még jó, hogy a bulit Katyék házában rendeztük. Nálunk például el sem fértünk volna. Én elmentem a mosdóba, így arról lemaradtam ki mit szól ahhoz, hogy egy világhírű fiúbanda van közöttünk. Magyarországon. Egy kisebb városban. Ráadásul éppen Katyék házában. A tükör előtt álltam, és furcsán szemléltem a tükörben lévő lányt. Nagyon nem voltam megelégedve a látvánnyal. Egy kicsit eligazítottam a hajamat… nem mintha sokat segített volna. Valaki kopogott a mosdó ajtaján, de meg sem várta válaszom. Benyitott. Harry volt az. Én ledermedtem, Ő elmosolyodott. Közelebb jött hozzám.

- Még megvan ám a macid kicsi lány! –mosolygott fürtöske. Én csak visszamosolyogtam. –De most nincs nálam.

- Hol van? –kérdeztem félénken.

- Londonban. Csücsül az ágyamon. –mosolygott. – Vigyáztam ám rá!

- Köszönöm. –motyogtam.

- Szívesen. –mondta.

- És mikor kaphatnám vissza? –kérdeztem.

- Megértem, hogy hiányzik. Amióta vele aludtam, csak jót álmodtam. –mondta, és villantotta kisfiús mosolyát.

- Igen. Maci jó álmokat hoz. –mondtam.

- Igaz. Lehet, hogy vissza sem adom. –mondta, egy pimasz mosoly kíséretében.

- Hé! Az én macim! –mondtam.

- Tudom. De nem adom vissza… ha csak….

- Ha csak??

- Ha csak el nem jössz érte. –mondta.

- Igen! Kicsi lány! Gyere velünk vissza Londonba! –hallottam meg Louis hangját. Ledermedtem. Nem tudtam mit mondani. Váratlanul ért, a meghívás.

- De egész nyárra! –vigyorgott Niall, miközben Ő is belépett az ajtón.

- Nem tudom, mit mondjak. –nyögtem ki, ezt is nagy nehézséggel.

- Ne válaszolj most. Természetesen a szüleiddel is megbeszéljük. –mondta Liam, Niall háta mögül.

- Most viszont ti szépen visszamentek, és én le csekkolom Sexy Malik-ot. –mondta Zayn, és már a tükör előtt is volt. Elkezdtünk nevetni, közben mentünk le a lépcsőn.

- Hogy lehet ekkora egója?! –nevettem. Visszamentünk a nappaliba. Marci jött velünk szemben.

- Hé! Nem láttad Laurát? –kérdezte.

- Mmmm… nem, nem láttam.

- Okés. –mondta. Adott egy puszit, majd tovább kereste Laut.

- Ő ki? –kérdezte Harry.

- Marci. A legjobb barátom. –mondtam.

- És mit akart? –kérdezte Louis.

- Laurát keresi. –magyaráztam.

- A szőkésbarna hajú lányt, aki miatt van ez a kis buli? –kérdezte Niall.

- Igen. –válaszoltam.

- Az előbb láttam, valahol ott! –mutatott a konyha felé.

- Köszi. Akkor mindjárt jövök, Ti menjetek csak. –mondtam.

- Hova mész? –kérdezte Harry.

- Szólok Marcinak, hogy Laura a konyhában van. –magyaráztam. Ők tovább mentek, én pedig Marci után siettem, aki már az emeletre sietett. Utána futottam.

- Te, Marci! Laura ott a konyhában!

- Jaj, köszi! –mondta, és vissza lejött. Elmentünk a konyhába. Laura ott volt és beszélgetett Katy-vel.

- Hali csajszik! Mizu?! –mondtam.

- Á semmi. –mondták teljesen egyszerre.

- Titeket kereslek! –mondta Marci.

- Te tűntél el. –nevettek a csajok.

Én visszamentem a nappaliba. Mindenki táncolt. Úgy látszott mindenki jól érezi magát. Ennek örültem.