20.rész – Süssünk!

- Az… rohadtul… - morgott Marci. Mindenki kérdően nézett rá. –Mindketten szépen itt hagytok… köszi, csajok… imádlak titeket.

Mi Katy-vel egymásra néztünk, majd Marcira.

- Marci! Ezt most úgy mondod, mintha mi lennénk az egyetlen barátaid. –mondta Katy.

- Ti is vagytok azok, akikre számíthatok… egészen idáig így is gondoltam. –mondta Marci.

 Én olyan nagy bűntudatot éreztem, de ezt nem hagyhatom ki! És, ha tényleg annyira számítunk neki, örülnie kéne, hogy mi örülünk… Jaj mit kéne csinálnom? –nyavalyogtam magamban.

- Mi lenne, ha Te is jönnél? –nézett Liam Marcira.

- Mi van? –nézett Harry Liamre.

- Miért ne?! –mosolygott Liam.

- Jöhetne? –kérdezte Katy. Én csak néztem. Egy szó nem jött ki a torkomon. Ugyan így Marci is. Álltunk egymás mellett, és figyeltük az eseményeket.

- Jössz haver? –mosolygott Liam.

- Nem tudom… - csóválta a fejét Marci.

- Na, gyere! –bíztatta Niall Marcit.

- Srácok én nem akarok zavarni… - mondta Marci.

- Ha nem foglalod, el a tükrömet jöhetsz, haver! –mosolygott Zayn.

Itt mindannyian nevetésben törtünk ki. Anya csak néz, mosolyog.

- Min nevettek? –kérdezte.

- Zayn egóján. –nevettem.

- Lányom, gyere kicsit! –intett anya.

- Hmm? –mentem oda hozzá.

- Ne nevess ki!

- Nem foglak! –mosolyogtam.

- Miről van szó? –kérdezte.

- Bejelentették, hogy Katy is jön. Marci nyafogott, hogy mindketten itt hagyjuk, ezért Liam felajánlotta, hogy jöjjön Ő is. Most a srácok győzködik Marcit, hogy jöjjön Ő is. Zayn azt mondta, ha nem foglalja el a tükröt, akkor mehet. Ezen nevettük.

- És a kis göndör hajú… - kezdett bele anya, de közbe vágtam.

- Harry, igen. –mondtam.

- Jó, akkor Harry… na, szóval! Miért olyan morcos? –kérdezte.

- Miért? Morcos? –kérdeztem.

- Hát, úgy néz ki, nem?

- Mmmm… nem tudom…

- Na, mindegy. Mehetsz! –mosolygott.

- Oké. –mondtam, és visszaigyekeztem a srácokhoz.

- Akkor jössz, Marci? –kérdezte Katy.

- Szandi? Te mit gondolsz? –fordult felém Marci.

- Nézd, ha a srácok nem bánják… Gyere, kérlek! –mosolyogtam, majd átöleltem.

- Akkor? –kérdezte Liam.

- Megyek! –mondta Marci.

- Király! –pattantak fel a srácok.

- Na, jó! Viszont Laura még ma indul… - mondtam.

- Akkor indulás! Töltsük vele ezt a kis időt! –mondta Zayn.

- Menjetek csak. Én sütök neki valamit. –mosolyogtam.

- Segítsek? –kérdezte Marci és Harry tök egyszerre.

- Nem. Menjetek csak. –mosolyogtam.

- Nem! – egymásra néztek, majd vissza rám. –Segítünk! –vigyorogtak.

- Jó. Köszi. –nevettem.

- Ti menjetek csak! –mondta Harry.

- Jó, akkor mi léptünk. Majd gyertek. –mondta Louis.

- Rendben. –mondtuk egyszerre, majd köszöntünk.

- Akkor, álljunk is neki. –mosolyogtam.

- És mit csinálunk? –kérdezte Harry.

- Mmm… valami epreset. Laura imádja az epret. –mondtam.

- Akár csak Te. –mosolygott Marci.

- Akárcsak én. –mosolyogtam.

- Szereted az epret? –kérdezte Harry mosolyogva.

- Még hogy szereti-e? Imádja! –nevetett Marci.

- Igen, imádom! –mosolyogtam.

- Én is! –mosolygott Harry.

- De jó! –mosolyogtam.

- Na, de álljunk neki! –mondta Marci.

- Igen. Mmm… Harry segítenél a csokis muffinnal? –kérdeztem.

- Persze! –mosolygott.

- Szuper! Akkor mmmm… Marci, Te olyan jól tudod azt a csoki masszát… Megcsinálnád? –kérdeztem.

- Igen. –mondta.

Azzal neki is álltunk. Nagyjából félóra eredménye ez lett:

Sokat hülyéskedtünk a muffinok elkészítése közben. Imádom ezeket a srácokat! :)

- Háááát… jobbra számítottam. –mondta Marci.

- Köszi, Marcikám. Kedves vagy. –nevettem.

- Még maradt jó sok eper. Ezzel mi lesz? –kérdezte Harry.

- Megeszem! –nevettem.

- Had én is! –nevetett Harry.

- Szerintem inkább csináljuk meg azt a pudingos epres tortát, nem? –vetette fel Marci.

- Jó, oké! –mosolyogtam.

- Na, akkor álljunk neki! –nevetett.

Nagy nehézségekkel majdnem egy óra elteltével sikerült is a kis desszert.

Hát.. ilyen lett. 

Ezután elindultunk Katyékhez. Anya azt mondta ne nyúljunk semmihez, csak menjünk, majd Ő összetakarít. Nemsokára meg is érkeztünk. Jókat hülyéskedtünk, beszélgettünk, sírtunk és nevettünk. Annyira fog hiányozni ez a csaj! Elbúcsúzkodtunk, hisz Laura szülei megérkeztek. Laura ismét eltűnt. Elhagyta az utcát… a várost… az országot… itt hagyott minket.