25.rész- Marci fejezd be!

Elfordítottam a fejem. Kerestem a macit. –Ja, igen! Visszaadtam –mondtam magamban. Becsuktam a szemem és álomba szenderültem.

*Alexandra szemszöge*

Reggel 6óra körül volt. Katy még aludt. Én teljesen éberen feküdtem az ágyamban és a plafont bámultam. Az éjjel nagyon fáradt voltam. Most hogy alhatnék, nem megy. De nem baj. Nyár van. Londonban vagyok. A One Direcetion-nel. Boldogan nyújtózkodtam az ágyamban. A Nap fényesen sütött be az ablakon. A gondolat, hogy ennyit vagyok Harryvel mosolygásra késztet. De visszagondoltam arra, hogy Marci ott hagyott. Miért tette? Miért nem szólt? Mondta volna azt, hogy nem akar megvárni! Bánt a dolog. De biztos meg tudja magyarázni. Nem véletlenül vagyunk legjobb barátok. Katy már forgolódott és nyöszörgött. Felnézett.

- Jó reggelt. –mosolyogtam.

Válaszul nyöszörgött egyet, a fejébe húzta a takarót, ezzel jelezve: hagyjam békén, nem akar felkelni. Én viszont friss és üde voltam. Kimentem a mosdóba. Megmosakodtam, majd visszamentem a szobába. Szedtem elő valami kényelmes ruhát.

Ezt tartottam megfelelőnek. 

Még nincs olyan, hű de meleg, de hideg sincs. Ez a ruha pont jó. Öltözés közben beütöttem a kezem a szekrény ajtajába.

- Halkabban! –nyöszörgött Katy.

- Bocs, de épp most töröm össze magam. –mondtam.

- Csssssh. Csak halkan. –nyávogott.

Megforgattam a szemem, és gyorsan ki is mentem. Lementem a nappaliba. Nem volt lent senki. Még mindenki alszik? –kérdeztem magamban.

Leültem a kanapéra és bámultam magam elé. Vajon mi lehet a kismacskámmal és a kutyusommal? Anya biztos vigyáz rájuk. De talán hiányolnak engem. Vagy csak nekem hiányoznak Ők?!

- Jó reggelt! –pattant mellém Marci.

- Neked is. –mondtam. –Miért hagytál ott este? –kérdeztem.

- Csak lejöttem inni. Szóltam is. Nem válaszoltál.

- Nem hallottam.

- Sejtettem. Ezért is siettem. De Harry beelőzött.

- Téged szólítottalak.

- Nem hallottam.

- Harry hallotta és kijött hozzám.

- Utána rögtön a szobájába rángatott. –morgott.

- Marci! –szóltam rá.

- Jó, bocs. Tudom, hogy ott voltál. Hallottam, láttam. El is mentem az ajtó előtt.

- Nem láttalak, vagy hallottalak.

- Persze, hogy nem. El voltál foglalva.

- Beszélgettünk.

- Hagyjuk ezt most. –mondta és adott egy puszit.

- Jó reggelt! –vigyorgott Liam.

- Jó reggelt! –mosolyogtam.

- Jó reggelt. –monda Marci is.

- Liam, hogy aludtál? –kérdeztem.

- Jól, kicsi lány, köszönöm. –mosolygott. –És Te?

- Jól, köszi. –mosolyogtam.

- Hát persze, hogy jól. –morgott Marci.

- Marci drágám, és Te hogy aludtál? –kérdeztem vigyorogva, hogy leplezzem a dühöm.

- Tökéletesen. –morgott, majd felsietett a lépcsőn.

- Akkor csak duzzogj, életem! Azzal mindent megoldunk! –kiabáltam utána.

- Mi baja? –kérdezte Liam.

- Hagyjuk ezt most. –mondtam.

- Te tudod, kicsi lány. –mosolygott.

- Liam, megölelhetlek? –kérdeztem szégyenlősen.

Liam közelebb lépett hozzám és átölelt.

- Örülök, hogy vagy nekünk. –mondta. Hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Örülök, hogy veletek lehetek. –mondtam, és szorosabban öleltem.

- Jó reggelt! –hallottam Harry hangját.

- Jó reggelt. –köszöntötte Liam.

- Jó reggelt. –mondtam.

- Mi ez a nagy ölelkezés? –kérdezte.

Én elhúzódtam Liamtől.

- Nagyon szeretlek titeket. –mondtam.

- És mi is nagyon szeretünk, kicsi lány! –mosolygott Liam.

- Igen, szeretünk, kicsi lány. –mosolygott Harry.

„Kicsi lány” ezt hozzá kell ám tenni.

Harry közelebb jött hozzánk és átölelt.

- Ne előttem! –morgott Marci, a lépcsőről jövet.

Azonnal elengedtem Harryt és oda mentem Marcihoz.

- Meg ölelt, mert örül, hogy itt vagyok, ahogy Liam is! Veled ellentétben Ők mind kedvesek! –mondtam.

- Csak ne előttem. –mondta.

- Marci, mi a franc bajod van, ha?! –kiabáltam.

- Semmi. –mondta.

- Miért is jöttél Te el? Hogy bűntudatot ébressz bennem minden apró dolog miatt? Hogy azt éreztesd velem, én vagyok a világon a legrosszabb barát? Maradtál volna otthon! –tört ki belőlem.

- Sajnos már fogalmam sincs miért jöttem. Hiba volt! De ne aggódj, hamarosan eltűnök! –kiabált.

- Mi ez a kiabálás reggel korán? –jött le morcosan Louis.

- Ne haragudj, Louis. –mentem közelebb hozzá.

- Mi a baj? –kérdezte a szemét dörzsölgetve.

- Semmi. –mondtam.

- Kértek teát? –kérdezte Harry.

- Igen, köszi! –mondta Louis.

- Én is kérek, köszönöm. –mondtam.

Négyen leültünk a konyhában lévő asztalhoz. Valaki telefonja megcsörrent.

- Bocsi. –pattant fel Liam és már ott sem volt.

- Harry hol vagy? –kiabált Niall.

- Megyek! –kiabált vissza.

Harry felszaladt a lépcsőn. Louis és én. Ketten maradtunk. Csendben ültünk egymással szemben.

- Szótlan vagy. –mondta.

- Ahogy Te is. –válaszoltam.

- Mondj valamit!

- Mit mondjak? –kérdeztem.

- Hát valamit. Nem tudok rólad semmit. Te viszont feltételezem, mindent tudsz rólam, vagy is rólunk.

- Azért nem mindent. –mondtam.

- De többet, mint én rólad. –mondta.

- Kérdezz valamit. Kérdezz valamit, ami érdekel. Így könnyebb lesz mesélnem.

- Mi szeretnél lenni? Minek fogsz tanulni? –kérdezte, egy kis gondolkozás után.

- Azt hiszem gyermekpszicológus szeretnék lenni. De egyre bizonytalanabb vagyok. Kétlem, hogy sikerülne. Nehéz lesz bekerülnöm az egyetemre. Magasak a pontszámok. Nem hiszem, hogy sikerülni fog. Mondjuk, én cukrásznak is el tudom magam képzelni. De a nagy álmom… az az hogy gyermekpszichológus lehessek.

- Értem. Ne aggódj. Biztosan sikerülni fog. –mondta és egy bíztató mosoly jelent meg az arcán. Én is rámosolygok.

- Anyukáddal már találkoztunk… és apukád? Ő hol van? –kérdezte.

- A szüleim elválltak, mikor még egészen kicsi voltam. Természetesen apukámmal is tartom a kapcsolatot. Apa Amerikában van. Ott dolgozik. Oda költözött. Egy évben egyszer látom Őt. Egyszer jön haza. A születésnapomkor. De most én sem vagyok otthon. Majd fel is kéne hívnom.

- Ó, értem. De azért többször is beszélsz vele, ugye?

- Igen, persze. Telefonon, és az internet segítségével is.

- Itt is vagyok! –pattant le mellém Harry. –Miről van szó? –kérdezte mosolyogva.

- Alexandrát faggatom pár dologról. –mosolygott Louis.

- Zayn még alszik? –kérdeztem.

- Igen. –válaszolt Harry.

- Fannyék is? –kérdeztem.

- Nem tudom. Biztos. –mondta Harry. –És miről faggatod? –fordult Louis felé.

- Minden féléről. –mosolygott.

- Jó reggelt! –jött oda hozzánk Zayn.

- Jó reggelt! –mondtuk egyszerre.

- Szia, Alexandra! –pattant le mellém Niall.

- Szia, Niall. –köszöntem kissé szégyenlősen.

- Hogy aludtál? –kérdezte.

- Jól, köszönöm. És Te? –kérdeztem.

- Jól. Pizza hegyekről, hamburgerről és sült krumpliról álmodtam. –vigyorgott Niall.

Ezen elkezdtünk nevetni.

- Jó reggelt. –köszönt egyszerre Peti és Fanny.

- Jó reggelt. –köszöntünk egyszerre.

- Itt vagyok, srácok. Sziasztok! –mosolygott Liam.

- Már csak Zayn és Katy hiányoznak! –mondtam.

- Micsoda észre vétel! –nevetett Harry.

- Marci sincs itt! –mondta Liam.

- Fel sem tűnt. –mondta Harry.

- Harry! –Liam haragosan nézett Harryre.

- Sziasztok. –mászott le Katy a lépcsőn.

- Hello. –köszöntünk.

Lassan Zayn is megérkezett közénk Marcival együtt.

- Na, mi a terv mára? –kérdezte Louis.

- Engem Peti elvisz ebédelni, körül nézünk a városban. –mosolygott Fanny.

- Ebédelni? Erről nem volt szó. –mondta Peti.

- Ennyivel tartozol a tegnap este után. A húgodat sem ártana kiengesztelni. –mondta Fanny.

- Te is jössz velünk ebédelni? –kérdezte Peti felém fordulva.

- Nem. –jelentettem ki határozottan.

- Hát jó…

- Mi is sétálhatnánk egyet a városban! –mosolygott Harry.

- Jó ötlet! –mosolyog Louis.

- Kicsit körbe vezetnénk Alexandrát és a többieket! Jöttök? –mosolygott Niall Katyre.

- Marci? –mosolygott Katy.

- Nekem aztán mindegy. –mondta Marci.

- Naaa gyere! –mosolygott rá Katy.

- Katy beszélhetnénk? –kérdezte Marci.

- Persze. –pattant fel Katy és kimentek az udvarra.

- Neked lenne kedved, ugye? –mosolygott Harry.

- Igen! –vigyorogtam.

- Apukádat el ne felejtsd felhívni! –mosolygott Louis.

- Nem felejtem el. –mosolyogtam.

Át beszéltük, hogy hova is mennénk és merre.

- Alexa! Marci nem akar a közeledben lenni. –jött vissza Katy.

- Észrevettem. Haragszik rám. Csak tudnám miért. –mondtam.

- Mi mehetnénk akár külön is! –mondta Niall.

- Nem. Marci nem néz rám majd. Vagy nem tudom. De Niall Te gyere velünk! A One Direction-nel szeretnék lenni. Az 5 ember. Menjünk mind együtt. –nyávogtam.

- Én nem akarok ezekkel menni. –morgott Marci.

- Marci ezt most fejezd be! –kiabáltam.

- Meg veled sem. –mondta.

- Marci fejezd be! –ordítottam.

- Jó. –morgott.

- Miért jöttél? Most komolyan! Jaaaj! Ki idegelsz! –visítottam.

- Alexandra nyugi. –húzott magához Liam.

Hozzá bújtam és sírni kezdtem.

Eltelt 1óra. Már lenyugodtam. Nem sokra rá indultunk is a városba! Nagyon vártam már!