32. rész – Éjszaka Niallel

Halíí! Bocsika... ennyire futotta... Mostanában nincs ihletem... :/

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Próbáltam nem Marcira gondolni és arra koncentrálni, amit éppen csináltam.

Felmentem és lezuhanyoztam. A hajamat is megmostam, és meg is szárítottam. Fogat mostam, felvettem a kis pizsamámat, ami így nézett ki:

Hát igen… ez is 1D-s. Nem ezt akartam felvenni, de mivel a másik a szennyesben van…

Bementem a szobába és bebújtam az ágyba. Villanyt nem kapcsoltam, se kislámpát, így nagyon sötét volt. Olyan érzésem támadt, mintha valaki lenne még rajtam kívül a szobában. Gyakran éreztem így otthon is. Lehet, hogy hülyeség, de én hiszek a szellemekben. Mindig úgy érzem, mintha valaki lenne velem. Próbáltam nem foglalkozni vele, hisz tudtam, ha most alaposan körülnézek nem látok majd semmit.  De csak nem hagyott nyugodni a dolog. Felkapcsoltam a kislámpát és körülnéztem. Harry a sarokban lévő fotelben ült és aludt.

- Harry! Te mit csinálsz itt? –kérdeztem döbbenten és megnyugodva egyszerre. Felijedt. Rémülten nézett rám. – Bocsi. Nem akartalak megijeszteni.

- Vártalak és… úgy látszik elaludtam. –mondta 2 ásítás között.

- Miért vártál?

- Hogy elköszönjek.

- Hova mész?! –kérdeztem rémülten.

- Aludni. Nyugi, kicsilány, csak aludni. –mosolygott.

- Azt hittem Te is itt hagysz…

- Nem! Dehogyis! Sohasem hagynálak magadra.

- Szeretlek.

- Én is.

- Köszönöm, hogy számíthatok rád. Sokat jelent nekem, hogy egy világsztár… egy?! Öt! Világsztár gondol rám barátként. E-ez, ez csodálatos.

- Az, de most már aludj. Mert én baromira álmos vagyok.

- Te vagy álmos és én aludjak? –nevettem.

- Igen. Aludj, hogy én is tudjak aludni.

- És ha én nem akarok még aludni?

- De, aludni fogsz. –mosolygott.

- Nem,nem.

- De, de!

- Nem akarok! –nyafogtam.

- Miért nem?

- Hiányzik Marci. –mondtam. Harry arcáról lefagyott a mosoly. Elkomolyodott. – És Katy. –folytattam. – Na meg a bátyus és Fanny. Mikor jönnek vissza?

- Peti és Fanny nagy valószínűséggel holnap.

- Haragszol?  - kérdeztem. Nem reagált. – Harry? Harry Te most haragszol? –vállat vont. – Harry, csak hiányoznak a barátaim! Bocsi, de nem Te vagy a világ közepe.

- Nem az. Nem az a baj. Aludj szépen.  –adott egy puszit, betakart, ahogy Marci szokott. Lekapcsolta a lámpát és kiment. Bűntudatom támadt, bár magam sem tudtam miért. Mi olyan sértő abban, hogy hiányoznak a barátaim?! Magamhoz szorítottam a plüssállataimat és becsuktam a szemem. Valahogy nem tudtam elaludni. Nem voltam álmos. Néztem a plafont és halkan zenét hallgattam. Nagyon megkívántam a jégrémet.

- Katy lejössz velem? –amint ezt kimondtam eszembe is jutott, egyedül vagyok. Kikapcsoltam a zenét, Maci macit magamhoz öleltem. Felkapcsoltam a kislámpát. Felkeltem és az ajtóhoz érve felkapcsoltam a nagy villanyt is, majd kitártam az ajtót. Alaposan körülnéztem, majd a fenti kis nappaliban is villanyt kapcsoltam és a lépcsőhöz siettem. Ott felkapcsoltam a lenti folyosó villanyát és lesiettem a lépcsőn. Felkapcsoltam a konyhába is a villanyt. Szinte az egész házat kivilágítottam. Kinyitottam a fagyasztó ajtaját és kivettem egy doboz jégkrémet. 

Gyorsan előkerestem egy kiskanalat. Körül néztem. Mozgolódást hallottam. A kamra ajtaja kinyílt és egy szőke srác lépett ki rajta.

- Niall! A szívbajt hoztad rám!

- Bocsi.

- Mit csinálsz itt ilyen későn?

- Eszek. Megéheztem. És Te?

- Megkívántam a jégkrémet.

- És miért kapcsoltad fel mindenhol a villanyt? –kérdezte miután körülnézett.

- Félek a sötétben… - mondtam szégyenlősen.

- Értem… és… azt ott mind egyedül fogod megenni? –kérdezte a kezemben lévő doboz jégkrémre mutatva.

- Igen. –nevettem.

- Mi lenne, ha elfeleznénk?

- Hozz egy kanalat. –mosolyogtam.

- Nem ülünk le? –kérdezte az asztalra mutatva.

- Menjünk inkább fel.

- Hát jó. Gyere. –mosolygott és megfogta a kezem. Lekapcsolta a villanyokat és bementünk a szobámba. Felkucorodtam az ágyra, Ő pedig leült mellém az ágy szélére.

- Biztos, hogy kényelmes lesz az úgy?

- Nem. –nevetett.

Törökülésbe felkucorodott velem szembe. Levettem a doboz tetejét és nekiestünk a jeges finomságnak.

- Mióta vagy Directioner?

- Hát… hogy őszinte legyek nem tudom pontosan megmondani. Eleinte azt sem tudtam, hogy Ti léteztek…

- Na szép! –mondta sértődötten.

- Bocsáánat! Na szóval. Az egyik barátnőm, Lilla mutatta meg az egyik számotokat. Úgy voltam vele, hogy ez nem is rossz… hmm… ez egész jó… ez nagyon jó! Aztán megnéztem a What Makes You Beautiful videó klipjét és azt mondtam: „Ezek baszott helyesek!” Még a neveteket sem tudtam… Téged Szöszinek hívtalak, Liamet Őzikeszeműnek, Harryt Fürtöskének, Zaynt Cukifiúnak, Louist Szép mosolyúnak. Aztán kinyomoztam a neveiteket, de akkor a kiejtésükkel voltam gondba. Aztán napról napra többet tudtam meg rólatok. Ha valamelyik magazinban benne voltatok azonnal megvettem. És aztán azon kaptam magam, hogy… nagyon, de nagyon megszerettelek titeket, és ha valaki szidott titeket én azonnal ott termettem és elküldtem melegebb éghajlatra az illetőt.  –Ezen Niall nevetni kezdett. –De volt, hogy meg is ütöttem. –folytattam.

- Milyen kis harcias vagy! –nevetett.

- Neeem… csak ha nagyon muszáj.

- Persze. Még a végén kiderül, hogy engem is megversz, ha megeszem a jégkrémet! –nevetett.

- Dehogy is, Niall! –nevettem.

- Halkabban vihogjál, mert mindenki alszik! –mondta nevetve.

- Nem is vihogok! –próbáltam sértődöttnek látszani, de elnevettem magam.

Nagy nehezen leküzdöttük a röhögő görcsöt és ettünk tovább. A jégrém már kezdett nagyon felolvadt. Gyorsan kikanalaztuk. Én felkaptam a dobozt és a számhoz emeltem, hogy megigyam.

- Hagyj nekem is! –mondta Niall és kikapta a számból.

- Jólvan na! De azért a dobozt Te se edd meg! –nevettem.

Niall letette a dobozt az éjjeliszekrényemre és belerakta a kanalakat.

- Majd reggel leviszed jó?

- Jó.

- Na akkor köszönöm, hogy megosztottad velem a kincsedet. Jó legyél, és most már aludj!

- Niall ne menj még el!

- Miért ne?

- Félek egyedül… és még nem akarok aludni sem.

- Már muszáj, Alexandra. Késő van. Mindjárt fel kell kelni.

- Hát jó… De nem akarsz itt aludni Katy ágyán?

- Szerintem nekem kényelmesebb a saját ágyam. Jó éjt. –mondta és adott egy puszit.

- Jó éjt, Niall.

Most már tényleg rákényszerültem az alvásra. Bebújtam a takaró alá. Becsuktam a szemem és már el is aludtam.

- Ébresztő csajszi!!! Kéne pakolni! –hallottam Louis hangját.

- Még 5 perc…

- Nincs 5 perc. Gyere, gyere! –mondta Niall.

- Légyszíí… nagyon fáradt vagyok…

- Ha lefeküdtél volna, akkor, amikor mondtam, most nem lennél ennyire fáradt. –mondta Harry. Kérdően néztem rá. –Tudok az éjjeli falatozásodról Niallel.

- Hát most na…

- Felkelni! –mondta Harry és fejbedobott egy párnával.

- Ááááá! –visítottam.

- Ne visíts, öltözz! –mondta Louis.

- Jó, bocs, hogy élek!

- Öltözés! –mondta Niall. Azzal Ők ki is mentek én pedig valami ruha után néztem.

- Ja és ne szoknyába gyere meg magas sarkúba! –kiabált Harry.

- Hahaha… röhög a vakbelem…

Ezt vettem fel.

Megmosakodtam és lementem a nappaliba.  A srácok éppen kaját csomagoltak.

- Alexandra készítenél szendvicseket? –kérdezte Harry.

- Miért nem azt csináljátok?

- De. De a sátrakat is elő kéne keresni. Nem akarom, hogy Te menj. Inkább csinálj kaját, légyszi.

- Jólvan.

- Köszi. –mondta. Adott egy puszit és már ott sem voltak.

Elővettem egy kisebb uzsonnás táskát. Bele szeltem a paradicsomot és az uborkát. Gondoltam jobb lesz, ha majd ott készítjük el a szendvicseket. Csomagoltam szalámit meg minden félét, amit csak találtam és ehető. Tettem el banánt, répát és epret is.

-  Alexandra sütnél nekünk valami sütit? –kérdezte Niall csillogó szemekkel.

- Persze, Niall. –mosolyogtam. – Muffint szeretitek?

- Igen!

- Akkor neki is állok.

- Köszi! –vigyorgott Niall.

Előkészítettem a hozzávalókat. Begyújtottam a sütőt, hogy melegedjen. Elővettem 3 muffin sütőt. Neki estem a tésztának.

Ilyenek lettek.

Meg ilyenek.

Ezeket is elcsomagoltam, addigra a fiúk is megjelentek a nappaliban.

- A bicajok is készen állnak. –mondta Louis.

- Bicajok? –kérdeztem vissza.

- Igen. Biciklivel megyünk el egy közeli tisztásra, egy kis patak mentén az erdő mellett.  –mondta Harry.

- És hogy visszük el ezt a sok mindent biciklivel? –kérdeztem.

- Megoldjuk. –mondták egyszerre.

- Hááát… jó…

- Akkor induljunk! –mondta Liam.