24.rész- Az éjszaka folyamán.

Szóval! A cím kicsit megtévesztő lehet! :D Nem az amire gondoltok, kis piszkos fantáziájuak! :D <3

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Becsuktam az ajtót, elvágódtam az ágyon, és a párnámba temettem a fejem.

*Marci szemszöge*

Fanny és Peti összevesztek. Szandi ezt megelégelte. Felrohant a szobájába. Katyvel egyszerre felugrottunk, hogy utána menjünk. Rászóltam Katyre, hogy maradjon. Én szerettem volna beszélni vele. Mikor elindultam a lépcső felé, Peti utánam szólt.

- Hagyd most!

- Nem! –kiabáltam.

Felfutottam a lépcsőn. A folyóson rohantam, míg a szobájuk elé nem értem. Kopogtam egy aprót, de válaszát meg sem várva bementem. Az ágyán feküdt, és az arcát a párnájába fúrta. Leültem az ágya szélére. Simogattam a haját.

- Szandi. –szólítottam meg. Nem szólt semmit. Végig simítottam a hátán, és az oldalán. Annyit elértem vele, hogy elfordult az oldalára. Közelebb hajoltam hozzá, és kiszedtem az arcából a könnytől odaragadt haját.

- Ne sírj. –mondtam. Most sem szólt semmit, csak megfogta a kezem.

Adtam egy pici puszit az arcára, miután letöröltem a könnyeit.

- Marci. –mondta halkan.

- Igen? –kérdeztem, és belenéztem a szemébe.

- Nekem ebből elegem van. –mondta.

- Csssh –nyugtattam. – Ilyenekért nem szoktál sírni. Csak fáradt vagy.

- Igen. Fáradt vagyok. –mondta.

- Pihenj, jó? –mosolyogtam. Egy aprót bólintott.

Felkeltem. Az ajtó felé mentem. Mikor kinyitottam Harry állt előttem.

- Hogy van? –kérdezte.

- Fáradt. –mondtam.

- Bemegyek. –mondta, és már a kilincs felé nyúlt. Elrántottam a kezét.

- Most hagyd! –szóltam rá.

- Jó. De csak azért mert a  legjobb barátja vagy, és jobban tudod, hogy mikor mire van szüksége.

- Ez így van. –mondtam.

Mindketten visszamentünk a többiekhez.

- Fanny hol van? –kérdeztem.

- Fürdik. –mondta Katy.

- Mi van vele? –kérdezte Louis.

- Szandival? Kiborult. Fáradt. –mondtam.

- Mondtam. –mondta Peti.

Ügyet sem vetettem rá. Miért bánik Szandival, úgy mintha kislány lenne? Egyáltalán nem az már. Nem kislány. Egy értelmes, okos, szép nagylány. 3hét múlva 15éves lesz.  Nem kislány. Talán Peti mindig úgy fog rá tekinteni, mintha kislány lenne. Az Ő pici unokahúga. Talán nekem sem fog feltűnni, amikor Rita már nagylány lesz. Úristen! Rita nagylány?! Neeem. Én pici hugim… Te jó ég! Nálam is kezdődik!

- Marci! Hahó! –integetett előttem a kezével Katy.

- Hmm?

- Elmegyek zuhanyozni. Vagy Te szeretnél előbb? –kérdezte.

- Nem. Menj csak. –mondtam.

Körül néztem. Már csak Louis és Harry beszélgettett az asztalnál. Mindenki más eltűnt. Leültem a kanapéra és bámultam magam elé. Alexandra a legjobb barátnőm… de félek, már többet érzek… talán többet érzek…

- Marci! Mi van veled? –hallottam meg Fanny hangját.

- Semmi. Mi lenne?

- Már vagy 1órája szólongatlak.

- 1órája? –csodálkoztam.

- Na, jó talán csak 2perce. –mondta. –Már mindenki alszik. Kivéve a hugit. Te nem alszol?

- Szandi még nem alszik?

- Nem. Te sem mész még? Fáradtnak tűnsz.

- Előbb letusolok. Megmutatnád a fürdőszobát?

- Persze. –mosolygott és felrántott a kanapéról.

Felmentünk az emeletre.

- Itt van. –mosolygott, és kinyitotta az ajtót.

- Köszi. –mondtam és bementem. Fordultam egyet majd kimentem.

- Mi van? –kuncogott Fanny.

- Nem hoztam ruhát, se törölközőt. –mondtam.

Fanny rám mosolygott, majd bement a szobájába. Bementem én is Liam szobájába, mivel nekem csak ott maradt hely. Próbáltam halkan kutakodni a törölközőm után. Sikerült is. Visszamentem a fürdőbe. Lezuhanyoztam. Utána automatikusan Szandiék szobájába mentem.

- Csajok alszotok? –kérdeztem. Nem jött válasz. –Szóval igen. –mondtam.

- A-a. –hallottam meg Szandi halk hangját.

- Miért nem alszol? –kérdeztem.

- Még nem fürödtem. –mondta.

- Akkor menj. –mondtam.

- Elkísérsz? Az ajtóig! –kuncogott.

- Persze. –mosolyogtam. –Hol van a pizsid és a törölköződ? –kérdeztem.

- Ott. –mutatott a sarokban lévő fotelre.

Oda mentem. Felkaptam a ruhákat, és Szandi ágya felé mentem. Megfogtam a kezét. Ő szépen felült, felállt és mentünk is.

- Megvársz?  - kérdezte a fürdőszoba ajtajánál.

- Miért? –kérdeztem.

- Tudod, hogy félek egyedül. –suttogta szégyenlősen.

- Megvárlak. –mosolyogtam.

Bement. 5perc telt el.

- Iszok valamit! –mondtam.

Nem adott választ, de gondoltam sietek. Addig úgysem végez.

- Lementem a konyhába. Kerestem egy poharat, és a hűtőben találtam narancslevet is. Öntöttem a poharamba. Gyorsan megittam, majd a poharat csak letettem az asztalra, hisz siettem vissza Szandihoz. De nem voltam elég gyors. A fürdőszoba ajtaja nyitva volt, le volt kapcsolva a villany. A szobájába siettem, hogy bocsánatot kérjek. Ekkor vettem észre, hogy Harry szobájának ajtaja nyitva van, és hangokat hallottam. Hát persze! Harrynek pont arra kellett járnia! –mérgelődtem magamban. Vagy talán Szandi egyedül ment oda hozzá? Nem, nem az kizár. Túl félénk. Olyan mérges lettem. De nem szóltam semmit. Csendben elsuhantam az ajtó előtt, egyenesen be Liam szobájába, ami egy ideig már az enyém is. Lefeküdtem a matracra, magamra húztam a takarómat és próbáltam elaludni.

*Harry szemszöge*

Hajnali 1óra is elmúlott. Nem tudok aludni. –morogtam magamban.

Zajt hallottam kintről. Hallottam Alexandra hangját. Marciét is. Majd a tusolóét. 10percre rá Alexandra szólongatta Marcit. Mondott még valamit, de nem értettem. Felpattantam és odamentem hozzá.

- Mi a baj kicsi lány? –kérdeztem.

- Semmi. –mondta.

- De még is. Mi a baj? –kérdeztem újból.

- Marci itt hagyott, pedig megígérte, hogy megvár. –mondta.

- Miért? –kérdeztem.

- Félek egyedül. –suttogta szégyenlősen.

- Gyere. –megfogtam a kezét és a szobámba vezettem.

- Aludnom kéne. –mondta halkan.

- Nekem is. –mondtam.

- Akkor én most megyek aludni. –mondta.

- Várj egy picit. –mondtam.

- Egy picit. –mondta.

Egy kis darabig csak ültünk csendben az ágyamon. Én Őt néztem, Ő a földet.

- Édes vagy, amikor alszol. –törtem meg végül a csendet. Egy picit elpirult. –És amikor elpirulsz. –mosolyogtam.

- Honnan tudod? –kérdezte. Tudtam, hogy az alvás részre gondol. 

- Tegnap éjjel egy ideig ott voltam nálad. Még Te marasztaltál. -elmosolyodtam az emlékre.

- Nem álom volt? –kérdezte csodálkozva.

- Nem. –vigyorogtam. Alexandra még vörösebb lett.

- Ne haragudj. –mondta szégyenlősen.

- Ugyan miért haragudnék? –kérdeztem.

- Amiért megkértelek, hogy maradj. Azt hittem álmodom… megint. –suttogott.

- Akár el is mehettem volna, de nem tettem. Maradni akartam. –mosolyogtam. – Te szoktál velem álmodni? –kuncogtam.

- Veletek… - mondta. –De most már tényleg mennem kéne.

- Maradj még! –kérleltem.

- Még egy icipicit. –mondta.

- Marci nem engedett be hozzád, miután felrohantál... - mondtam.

- Meg is öltem volna. –alig hallhatóan motyogta.

- Miért? –csodálkoztam. Ijedten nézett rám. Kis csönd, majd nyökögni kezdett, de semmi értelmeset nem tudott mondani.

- Tán kerülsz engem? –kérdeztem.

- Akkor nem lennék itt. –mondta.

- Akko miért? –kérdeztem.

- Nem vágytam társaságra. –mondta.

- De Őt mégis beengedted. –mondtam.

- A legjobb barátom. –mondta. – De most viszont már tényleg mennem kéne. –mondta.

- Hát jó. Át kísérlek. –mondtam.

- Igazán nem szükséges. –mondta.

- De szeretnélek átkísérni. –mondtam

- Jó. Köszönöm. –suttogta.

- Nagyon szívesen. –mosolyogtam.

Kézen fogtam és átsétáltunk az Ő szobájukba.

- Jó éjt. –mondta halkan.

- Jó éjt. –mosolyogtam és megpusziltam az arcát.

Elpirult, lehajtotta a fejét, és becsukta a szobaajtót. Ezután én is visszamentem a szobámba. Becsuktam az ajtót. Lefeküdtem az ágyamra, betakaróztam.  Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Alexandra olyan aranyos. Kár, hogy ilyen fiatal… a gondolatra egyből lefagyott a mosoly az arcomról. Elfordítottam a fejem. Kerestem a macit. –Ja, igen! Visszaadtam –mondtam magamban. Becsuktam a szemem és álomba szenderültem.