----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Belevágtam a fejem a párnába, magamhoz szorítottam a plüssállataimat és sírtam.
Hallottam, hogy valaki bejött. Leült mellém. Tudtam, hogy valamelyik az 5srác közül.
- Egyedül
maradtam… - mondtam halkan.
- Mi itt
vagyunk neked. Sohasem hagynánk egyedül. –mondta Liam. Felnéztem rá. És
suttogtam egy köszönömöt. – Kicsilány, már hozzánk tartozol. Ne szomorkodj!
Peti és Fanny visszajönnek és lehet, hogy Marci és Katy is. De ha nem, mi akkor
is itt vagyunk neked. Elvégre most hozzánk jöttél, nem? –mosolygott.
- Igen…
hozzátok jöttem… de Ők a barátaim…
- Tudom… de
néha kell egy kis távolságot is tartani. Új barátokat is szerezni.
- De nekem
Ők a legfontosabbak.
- Nem mi?!
–kérdezte felháborodottan, majd elmosolyodott.
- Gondolom
nektek is előbbre valók a barátok, mint a rajongók, nem?
- Hááát…
valamivel… Figyelj csak! Este rendelhetnénk pizzátok, holnap elmehetnénk
kempingezni! Mit szólsz hozzá?
- Liam…
- Tudom,
most nincs kedved semmihez, de pont azért, hogy kicsit elfeledkezz eljöhetnél
velünk. Közelebbről is megismerhetnél minket… És mi is téged.
- Barátok
nélkül… nincs kedvem semmihez…
- Alexandra,
most mi vagyunk a barátaid! Bármilyen gondod van, velünk egész nyugodtan
megtárgyalhatod! A barátaid vagyunk! Mindannyian! Segítünk, ha baj van…
- Köszönöm…
de igazából nem is az a baj, hogy nincsenek itt, hogy elmentek… hanem az ahogy
elmentek és itt hagytak. Marci azért ment el mert bunkó voltam vele, Katy azért
ment el, mert rossz barátnő vagyok…
- Dehogy
vagy rossz barátnő! Átlátok én itt a dolgokon! Marci szerelmes beléd, Katy
pedig Marciba… És Te… fogalmam sincs… talán az egyikünkbe, vagy akár
mindegyikünkbe. –nevetett.
- Igen,
mindegyikőtökbe szerelmes vagyok! –nevettem. Liam is nevetett. –Na de most
komolyan! –mondtam.
- Jó, jó. –mosolygott.
- Egyébként
azt honnan vetted, hogy Marci szerelmes belém? Ez 100% hogy nem így van.
- De… így
van… hidd el…
- Liam,
légyszi hagyjuk ezt a témát…
- Jó… Na
akkor holnap megyünk kempingezni! Ha tetszik, ha nem! –mondta és kiment a
szobából.
Mivel még
mindig volt pár ruhám a táskáimba nekiálltam őket kipakolgatni. Egy kis idő
múlva valaki kopogott.
- Gyere! -
mondtam.
- Mit
csinálsz, kicsilány? –kérdezte Harry miután bejött és leült az ágyamra.
- Pakolom a
ruháimat.
- Azt látom,
de miért? Nem mehetsz el! Azt nem engedem!
- De édes
vaaagy! Nem be, hanem ki pakolok.
- Még mindig
van ruhád, amit nem pakoltál ki? –csodálkozott.
- Igen!
–nevettem.
- Az szép.
–mondta.
- Hát most…
- nevettem. Harry valamiért olyan furcsán nézett. – Mi az? –kérdeztem, de még
mindig olyan értetlen fejet vágott.
- Nem értem
ám amit mondasz! –mondta és rájöttem magyarul kezdtem el neki beszélni.
- Bocsi. –
mondtam most már angolul neki.
- Semmi
gond, de úgy néz ki lassan nekem is meg kéne tanulnom magyarul, hisz hamar
átváltasz egyik nyelvről a másikra. –nevetett.
- Jólvan na!
–nyafogtam, de aztán elnevettem magam.
- Akkor
holnap megyünk! –mosolygott.
- Jó…
- Tudom,
most nincs kedved hozzá, de majd, ha már ott leszünk, jól fogod érezni magad!
- Talán…
- Biztos!
Mellettem nem fogsz unatkozni! –kacsintott.
- Ezt hogy
értsem, Harry? –kérdeztem elpirulva és zavaromban kuncogni kezdtem. Nagyon gáz
volt.
- Na!
Kicsilány! Te ilyen perverz vagy? –nevetett. –Ne gondolj rosszra. Kivételesen
én sem arra gondoltam.
- Jaaaaa… -
nevettem. – Izé e… bocsi!
- Na ezt sem
értettem.
- Bocsi…
Egyébként mennyi az idő?
- Lassan fél
nyolc lesz.
- Értem.
Hamar elment az idő…
- Niall és
Zayn hoztak jégkrémet! Gyertek mielőtt Niall felfalja! –kiabált Louis.
- Megyünk!
–kiabált Harry.
- Enyém az
epres! –mondtam és futni kezdtem.
- Azt majd
meglátjuk! –kiabált utánam Harry és végül a lépcsőn utolért. Elkapta a
derekamat és visszahúzott, aztán tovább folytatta a futást a konyhába. Így hát
övé lett az epres fagyi.
- Enyém az
epres! –gúnyolódott, majd kidugta a nyelvét. Megpillantottam az asztalon egy
banánt.
- Hát jó… az
enyém meg ez a banán! –mondtam majd felkaptam a banánt és kisétáltam a
konyhából.
- Várj csak!
Üzleteljünk! Én adok a fagyiból, ha Te adsz a banánból. –mondta.
- Nekem
megfelel. –mondtam.
Leültünk a
kanapéra a többiekhez. Valami filmet néztek. Nem tudtam rájönni mi az. Valahogy
nem is érdekelt. Úgy nem jó TV-t nézni, ha közben alig értem mit mondanak
benne. De az, hogy a fiúkkal lehetek felbecsülhetetlen érzés.
- El kéne
menni bevásárolni. –mondta Niall.
- Ilyenkor?
–csodálkoztam.
- A holnapi
napra.
- Azt hittem
van minden.
- Dehogy. Na
de majd most! –mondta Zayn.
- Menjünk
már! –pattant fel Niall.
- Várj már,
Niall. Előbb belövöm a séróm! –mondta Zayn.
- Tökéletes
a hajad így is, Zayn! –mondtuk egyszerre.
- Jó, de
akkor is megnézem.
- Nem hiszel
nekünk? Ez fáj… - mondtam.
- Na jó,
menjünk… de ha nem áll jól, Alexandra az a Te hibád lesz!
- Ugyan
Zayn… Te kócos hajjal is gyönyörű vagy. Minden hogy!
- Jaj köszönöm,
kicsilány. –mosolygott és átölelt.
Ezután
elindultunk.
Nagyon
furcsa és rossz volt Marci és Katy nélkül mászkálni a boltban. Megszoktam, hogy
mindig velük vagyok. Nagyon hiányoznak… Semmi kedvem ehhez a holnapi naphoz…
A srácok
összevásároltak minden félét. Hazafelé mindenki 2 nagy szatyrot cipelt. Én 2
kisebbet. Nemhogy kocsival mentünk volna áááh… nem gyalogoljunk az jobb! Főleg
2 dög nehéz cuccossal a kézben!
Végre
valahára hazaértünk. Kipakoltunk. Louis rögtön lenyúlt egy répát és rágcsálni
kezdte. Harry a banánt dézsmálta meg, Niall pedig minden lehetséges ételbe
beleevett. Így elég nehezen ment a
pakolás. Közben hülyéskedtünk, de én egyszer csak elkezdtem sírni, hisz a
bűntudatom nem hagyta, hogy nevessek. Azon kattogott az agyam, vajon igaz-e,
hogy Marci szerelmes belém… Ha igen Ő otthon bánkódik, Katy kitartóan
nyugtatgatja, én pedig itt nevetgélek a One Direction- nel. Bűntudatom volt. A
srácok nem szóltak semmit. Csendben pakolásztunk tovább. Olyan aranyosak és
megértőek voltak…
- Ne aggódj,
holnap nem lesz időd olyanon gondolkodni, ami sírásra késztetne. –mosolygott
Zayn.
- El
őrültködünk ne félj! –nevetett Louis.
- El ám!
–kacsintott Harry.
- De
mértékkel! –mondta szigorúbb hangnemben Liam.
- Igen, és
sokat eszünk! –mondta Niall. Ezen mindenki nevetett.
- És persze
azt is mértékkel. –mondta Liam.
- Niall-nél
nincsenek határok evés terén. –mondta Zayn.
- Na az
biztos. –mondták a srácok. Én csak kuncogtam. Próbáltam nem Marcira gondolni és
arra koncentrálni amit éppen csináltam.
Na ki az első na ki?! Hát én! Hehe! :D
VálaszTörlésSzupi az új rész de lenne egy hatalmas kérdésem!
Szóval azt tudjuk hogy Marci szereti Szandit, Azt is tudjuk hogy Katy szereti Marcit és akkor kit szeret Szandi és ki szereti Katyt???
Na válaszolj nekem édesanyám! :)
Szándékos volt! :P Csak azért mert egy hétig nem leszel, jó testvér módjára engettem neked, és nem csak azért mondom hogy azt hidd ügyesebb vagyok, há' hova :P
TörlésÉs az előbbi fejezetnékl feltett kérdésedre a válaszom az hogy nem tudom.
U.I.: Ha bajba keveredek majd leszel az én ügyvédem ;) Végül is ez Ukrajna, hamar lessz valami :P
Kedves Szandra!
VálaszTörlésUgy döntöttem normális ember módjára próbálom megfogalmazni a kommentemet.
Először is gratulálok, hisz irtál még egy csodálatos részt, bár jobb lenne ha Mr.Styles elhívná Alekszandrát randevúra vagy csinálna valamit vonzalma jeléül, mert a vak is látja hogy tetszik neki!
Aztán megszeretném köszönni azt hogy szerencsét kivántál nekem vizsga előtt, mert 11-es lett! ( Nálunk 1-től 12-ig pontoznak nem 5-ig)
Olívia!
VálaszTörlésAlexandra nem szerelmes senkibe. Katyt se szereti senki :DD
Már én is gondoltam rá, Sky, de aztán mindig újabb ötletem támad. Szeretem húzni az időt! :DD Így visszavághatok a világnak a bolond szappanoperáim miatt! :D
Gratulálok!!! :) <3 Nagyon ügyes vagy! :)
Három dolog van amitől frászt kapok:
Törlés1-Szappanopera!
2-Alkonyat!!
3-Justinka Biber (nem tom hogy kell irni a nevét)
Justin Bieber én szeretem.
TörlésMikor szeretnétek új részt?
Holnap 11 után, de ne előtte légysz :)
TörlésU.I.: Remélem nem haragszol Jusztinka miatt anyu :P
Reggel? :O :D
TörlésNem... nem haragszom kislányom. <3