31.rész – Barátok nélkül…

Hello mi?!! :D Meglepetééés!! Hoztam új részt! :) <3
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Belevágtam a fejem a párnába, magamhoz szorítottam a plüssállataimat és sírtam.

Hallottam, hogy valaki bejött. Leült mellém. Tudtam, hogy valamelyik az 5srác közül.

- Egyedül maradtam… - mondtam halkan.

- Mi itt vagyunk neked. Sohasem hagynánk egyedül. –mondta Liam. Felnéztem rá. És suttogtam egy köszönömöt. – Kicsilány, már hozzánk tartozol. Ne szomorkodj! Peti és Fanny visszajönnek és lehet, hogy Marci és Katy is. De ha nem, mi akkor is itt vagyunk neked. Elvégre most hozzánk jöttél, nem? –mosolygott.

- Igen… hozzátok jöttem… de Ők a barátaim…

- Tudom… de néha kell egy kis távolságot is tartani. Új barátokat is szerezni.

- De nekem Ők a legfontosabbak.

- Nem mi?! –kérdezte felháborodottan, majd elmosolyodott.

- Gondolom nektek is előbbre valók a barátok, mint a rajongók, nem?

- Hááát… valamivel… Figyelj csak! Este rendelhetnénk pizzátok, holnap elmehetnénk kempingezni! Mit szólsz hozzá?

- Liam…

- Tudom, most nincs kedved semmihez, de pont azért, hogy kicsit elfeledkezz eljöhetnél velünk. Közelebbről is megismerhetnél minket… És mi is téged.

- Barátok nélkül… nincs kedvem semmihez…

- Alexandra, most mi vagyunk a barátaid! Bármilyen gondod van, velünk egész nyugodtan megtárgyalhatod! A barátaid vagyunk! Mindannyian! Segítünk, ha baj van…

- Köszönöm… de igazából nem is az a baj, hogy nincsenek itt, hogy elmentek… hanem az ahogy elmentek és itt hagytak. Marci azért ment el mert bunkó voltam vele, Katy azért ment el, mert rossz barátnő vagyok…

- Dehogy vagy rossz barátnő! Átlátok én itt a dolgokon! Marci szerelmes beléd, Katy pedig Marciba… És Te… fogalmam sincs… talán az egyikünkbe, vagy akár mindegyikünkbe. –nevetett.

- Igen, mindegyikőtökbe szerelmes vagyok! –nevettem. Liam is nevetett. –Na de most komolyan! –mondtam.

- Jó, jó. –mosolygott.

- Egyébként azt honnan vetted, hogy Marci szerelmes belém? Ez 100% hogy nem így van.

- De… így van… hidd el…

- Liam, légyszi hagyjuk ezt a témát…

- Jó… Na akkor holnap megyünk kempingezni! Ha tetszik, ha nem! –mondta és kiment a szobából.

Mivel még mindig volt pár ruhám a táskáimba nekiálltam őket kipakolgatni. Egy kis idő múlva valaki kopogott.

- Gyere! - mondtam.

- Mit csinálsz, kicsilány? –kérdezte Harry miután bejött és leült az ágyamra.

- Pakolom a ruháimat.

- Azt látom, de miért? Nem mehetsz el! Azt nem engedem!

- De édes vaaagy! Nem be, hanem ki pakolok.

- Még mindig van ruhád, amit nem pakoltál ki? –csodálkozott.

- Igen! –nevettem.

- Az szép. –mondta.

- Hát most… - nevettem. Harry valamiért olyan furcsán nézett. – Mi az? –kérdeztem, de még mindig olyan értetlen fejet vágott.

- Nem értem ám amit mondasz! –mondta és rájöttem magyarul kezdtem el neki beszélni.

- Bocsi. – mondtam most már angolul neki.

- Semmi gond, de úgy néz ki lassan nekem is meg kéne tanulnom magyarul, hisz hamar átváltasz egyik nyelvről a másikra. –nevetett.

- Jólvan na! –nyafogtam, de aztán elnevettem magam.

- Akkor holnap megyünk! –mosolygott.

- Jó…

- Tudom, most nincs kedved hozzá, de majd, ha már ott leszünk, jól fogod érezni magad!

- Talán…

- Biztos! Mellettem nem fogsz unatkozni! –kacsintott.

- Ezt hogy értsem, Harry? –kérdeztem elpirulva és zavaromban kuncogni kezdtem. Nagyon gáz volt.

- Na! Kicsilány! Te ilyen perverz vagy? –nevetett. –Ne gondolj rosszra. Kivételesen én sem arra gondoltam.

- Jaaaaa… - nevettem. – Izé e… bocsi!

- Na ezt sem értettem.

- Bocsi… Egyébként mennyi az idő?

- Lassan fél nyolc lesz.

- Értem. Hamar elment az idő…

- Niall és Zayn hoztak jégkrémet! Gyertek mielőtt Niall felfalja! –kiabált Louis.

- Megyünk! –kiabált Harry.

- Enyém az epres! –mondtam és futni kezdtem.

- Azt majd meglátjuk! –kiabált utánam Harry és végül a lépcsőn utolért. Elkapta a derekamat és visszahúzott, aztán tovább folytatta a futást a konyhába. Így hát övé lett az epres fagyi.

- Enyém az epres! –gúnyolódott, majd kidugta a nyelvét. Megpillantottam az asztalon egy banánt.

- Hát jó… az enyém meg ez a banán! –mondtam majd felkaptam a banánt és kisétáltam a konyhából.

- Várj csak! Üzleteljünk! Én adok a fagyiból, ha Te adsz a banánból. –mondta.

- Nekem megfelel. –mondtam.

Leültünk a kanapéra a többiekhez. Valami filmet néztek. Nem tudtam rájönni mi az. Valahogy nem is érdekelt. Úgy nem jó TV-t nézni, ha közben alig értem mit mondanak benne. De az, hogy a fiúkkal lehetek felbecsülhetetlen érzés.

- El kéne menni bevásárolni. –mondta Niall.

- Ilyenkor? –csodálkoztam.

- A holnapi napra.

- Azt hittem van minden.

- Dehogy. Na de majd most! –mondta Zayn.

- Menjünk már! –pattant fel Niall.

- Várj már, Niall. Előbb belövöm a séróm! –mondta Zayn.

- Tökéletes a hajad így is, Zayn! –mondtuk egyszerre.

- Jó, de akkor is megnézem.

- Nem hiszel nekünk? Ez fáj… - mondtam.

- Na jó, menjünk… de ha nem áll jól, Alexandra az a Te hibád lesz!

- Ugyan Zayn… Te kócos hajjal is gyönyörű vagy. Minden hogy!

- Jaj köszönöm, kicsilány. –mosolygott és átölelt.

Ezután elindultunk.

Nagyon furcsa és rossz volt Marci és Katy nélkül mászkálni a boltban. Megszoktam, hogy mindig velük vagyok. Nagyon hiányoznak… Semmi kedvem ehhez a holnapi naphoz…

A srácok összevásároltak minden félét. Hazafelé mindenki 2 nagy szatyrot cipelt. Én 2 kisebbet. Nemhogy kocsival mentünk volna áááh… nem gyalogoljunk az jobb! Főleg 2 dög nehéz cuccossal a kézben!

Végre valahára hazaértünk. Kipakoltunk. Louis rögtön lenyúlt egy répát és rágcsálni kezdte. Harry a banánt dézsmálta meg, Niall pedig minden lehetséges ételbe beleevett.  Így elég nehezen ment a pakolás. Közben hülyéskedtünk, de én egyszer csak elkezdtem sírni, hisz a bűntudatom nem hagyta, hogy nevessek. Azon kattogott az agyam, vajon igaz-e, hogy Marci szerelmes belém… Ha igen Ő otthon bánkódik, Katy kitartóan nyugtatgatja, én pedig itt nevetgélek a One Direction- nel. Bűntudatom volt. A srácok nem szóltak semmit. Csendben pakolásztunk tovább. Olyan aranyosak és megértőek voltak…

- Ne aggódj, holnap nem lesz időd olyanon gondolkodni, ami sírásra késztetne. –mosolygott Zayn.

- El őrültködünk ne félj! –nevetett Louis.

- El ám! –kacsintott Harry.

- De mértékkel! –mondta szigorúbb hangnemben Liam.

- Igen, és sokat eszünk! –mondta Niall. Ezen mindenki nevetett.

- És persze azt is mértékkel. –mondta Liam.

- Niall-nél nincsenek határok evés terén. –mondta Zayn.

- Na az biztos. –mondták a srácok. Én csak kuncogtam. Próbáltam nem Marcira gondolni és arra koncentrálni amit éppen csináltam.