22.rész- Irány London!

Hey Guys! Meghatározhatatlan időre abba hagyom a blog írását. Amint tudom folytatom. Remélem nem hagytok el a szünetelés után sem. És talán.... talán, de csak talán remélhetőleg új olvasóim is lesznek. <3 Imádlak titeket, remélem tudjátok! Puszi. :* Jók legyetek babáim! :) <3

–Aludjunk. –mosolyogtam. Ő is elmosolyodott és becsukta a szemét.

*Alexandra szemszöge*

Valamikor az éjszaka folyamán felébredtem. Megfordultam, hogy megnézzem az órát, és hirtelen kócos, göndör fürtökkel találtam szembe magam. Harry félig az ágyamon, félig a padlón feküdt. Meglepődtem. Nagyon is. Azt hittem álmodtam. Rá pillantottam az órámra. Hajnali félnégy. Még álmos voltam. Lecsukódtak szemeim, és újra álomba szenderültem.

Reggel mikor felébredtem, azonnal kipattantak a szemeim, hisz akartam látni Harryt. Ám amikor kinyitottam a szemem nem volt ott senki. Elszomorodtam. Biztosan csak egy álom volt az egész. Beletörődtem és még egy picit visszaszunyókáltam. Félálomban voltam. Azt érzékeltem, hogy valaki van a szobámban, és hallottam az ajtó nyílását is. Túl kába voltam ahhoz, hogy kinyissam a szemem. Valami, vagy inkább valaki megragadta a lábam. Hát persze, hogy drága barátnőm volt az Katy. Nagyon megijedtem. Sikítani kezdtem.

*Harry szemszöge*

Valamikor reggel 6 és 7óra között sikítást hallottunk. Azonnal tudtam, hogy Alexandra az. A srácok is felijedtek. Ki mentünk a szobából. Alexandra anyukája futott fel a lépcsőn. Kérdően nézett ránk, mi pedig egyszerre megrántottuk a vállunkat. Andi sietett Alexandra szobája felé, mi pedig követtük. Igen, Andi. Úgy emlékszem tegnap este azt mondta nyugodtan szólítsam a nevén. Rájött, hogy a neten a fordító programok csodára képesek. Persze nem szemtelenkedem, és nem gúnyolódom. Mikor benyitottunk a szobába Alexandra és Katy a földön feküdtek és nevettek. Nagy röhögő görcsöt kaptak. Egy hang nem jött ki belőlük, csak levegőt vettek. Ennyit lehetett hallani már csak. Andi is elkezdett nevetni, és valamit mondott nekik. Sajnos nem értettem, hogy mi volt az.

- Lányok, nagyon megijedtünk ám! –szidta le Őket rögtön Liam.

- Bocsi, bocsi. –nevettek a lányok.

Ezután mi elmentünk onnan. Alexandra anyukája is jött velünk. Alexandra nagyon szép lány. Nagyon kis fiatal. Igaz Ő 14 én 17. Nem nagy a különbség. De fiatal. Katyből is szemre való egy csaj lesz!:) Alexandra talán nem is emlékszik arra, hogy az este valamikor bementem hozzá egy kis időre. Egy picit sikerült is elaludnom mellette. Csak fél éjjel kellett a matracon aludnom. Igaz a másik felében félig a padlón aludtam, de valahogy nem zavart. Nem volt kényelmetlen. Ez a lány olyan édes, amikor alszik.

*Alexandra szemszöge*

Jaj, nekem olyan egy kis hülye barátnőm van! :D Imádom. Nagyon megijedtem mikor reggel kihúzott az ágyból. Látva rajtam, hogy hogyan megrémültem kinevetett. Én is elkezdtem nevetni. Mindketten a földön feküdtünk mikor hírtelen mindenki megjelent a szobám ajtajában. Anya is jól kinevetett minket, utána meg mondta, hogy lassan reggeli, utána pakoljam be a maradék cuccomat. Majd Liam is ránk szólt, a visításom miatt. Ezután elmentek. Én elhúztam a függönyömet, és felkaptam a köntösömet. Megfogtam Katy kezét és lementünk a konyhába. A fiúk követtek minket, kivéve Zaynt. Ő természetesen a fürdőszobai tükör előtt állt. Leültünk az asztalhoz. Aztán Louis felpattant, hogy szóljon Zaynnek. Meglepetésünkre gyorsan vissza is jöttek. Leültek. Anya elénk rakta a szendvicseket, majd Ő is helyet foglalt Katy mellett. Neki láttunk. Én megettem kettőt, és már mentem is pakolni, és rájöttem, hogy elfelejtettem mosakodni. Gyorsan el is mentem. Utána elkezdtem bepakolni a maradék cuccot. Marci is megérkezett Petivel és Fannyval. Lekiabáltam nekik. Köszöntem. Valaki szinte futott fel a lépcsőn, majd kicsapódott az ajtóm.

- Szandííí!! –ölelt meg Marci.

- Szia, Marci! –mosolyogtam.

- El sem hiszem! Megyünk Londonba, csajszi! –mondta.

- Igen! Megyünk! –vigyorogtam.

- Ráadásul a ONE DIRECTION-nel! –visított akár egy lány. :D

- Marci! Nézz rám! Nyugi, oké?! Nyugodj meg! –mondtam.

- Meg nyugodtam. –mondta.

- Olyan vagy mint valami… csaj! –nevettem.

- Jó, bocsi hát, na! –nyavalygott.

- Jó, fejezzed be! –nevettem.

- Katyt utánoztam. –mondta büszkén.

- Észrevettem. –nevettem.

- Pakolj, Te nő! Siess! –sürgetett.

- Jó, Marci! Be lehet fejezni! –mondtam.

- Valaki nagyon morci. –mondta.

- Ne haragudj! –mondtam és átöletem.

- Jó, semmi baj. –mosolygott, és nyomott egy puszit a homlokomra.

Ezután magamra hagyott, én pedig továbbpakolásztam. Végre bejeztem, és öltözni kezdtem.

Ezt vettem fel. 

Kicsit vagyok megszállott! :D

Épp a hajamat fésültem, mikor Fanny berontott.

Amint megpillantottam a ruciját… elámultam. Hát igen. Most sem okozott csalódást a cicababa.

És ha már itt tartunk Katyn ez volt:

- Hű… - végül csak ennyit mondtam, mikor megláttam Fannyt.

- Jaj, köszi! –vigyorgott.

- Nem fázol, Te drága szívem? –kérdeztem.

- Nem. Nincs olyan hideg. –mosolygott.

- Te tudod. –mondtam.

- Ja. Amúgy csak gondoltam megnézlek. Te sem okoztál csalódást. –mondta, miközben végig nézett rajtam.

- Hát most, na. –nevettem.

- Ez vagy Te. –mosolygott.

- Ez vagyok én. -mondtam.

- Igen. De én most vissza lemegyek, okés? –mosolyogott.

- Jó, persze. –mosolyogtam.

- Siess. –mosolygott, majd behúzta az ajtót, miután kiment. – Oh, bocs. –halottam még Fanny hangját. Majd átváltott angolra, és úgy is bocsánatot kért.

- Na, valamelyik dalos pacsirta lesz az. –mondtam magamban. Ez mosolygásra késztetett.       - Talán valaki hozzám jön. –gondoltam. De nem. Csak a mosdóba ment valaki. Újra nyitódott a fürdőszoba ajtaja. Pár percre rá, én is lementem a földszintre a cuccaimmal együtt. Mindenki a lépcső alján állt.

- Hű! –mondta Marci.

- Hát, igen. Alexa megint hoztad a formád. –nevetett Katy.

- Mi a… –csodálkozott Zayn. Végig néztem mindenkin. Drága Magyarok csak vigyorogtak. A srácok meg ilyen teljes meglepődöttséggel bámultak.

- Ez semmi… láttátok már a szobáját? –nevetett fel végül Harry.

- Nem, de nem is akarom! –nevetett Niall.

- Hisz láttátok a szobám reggel. –mondtam.

- Nem. Túl sötét volt. –mondta Louis.

- Igen, de nem is akarom látni. –mondta Zayn.

- Ez… ez félelmetes. –mondta teljes komolysággal Liam.

- Hagyjatok békén! –nyavalyogtam.

- Nem akartunk megbántani, ugye tudod?! –mondta Liam.

- Ne haragudj, oké? –ölelt át Harry.

- Jó. –mondtam.

- Hát… ezt még meg kell szoknunk. –mondta Louis.

- Igen. –mondta Niall.

- Együnk fagyit! –vigyorgott Fanny.

- Azt hiszem már nincs itthon. –mondta anya.

- Jó, Andi. Ne aggódj! Hoztunk mi. –vigyorgott Peti.

- Akkor együnk! –vigyorogtam.

Bementünk a nappaliba, és neki estünk a doboz jégkrémeknek. :D

- Vaníliás van még? –kérdeztem.

- Nálam van. –vigyorgott Harry.

- Már elpusztítottad az epreset? –nevetett Peti.

- Nálad volt epres? –kérdezte világfájdalmas arccal Harry.

- Volt! –nevettem.

- Szóval már nincs? –kérdezte Harry.

- De, van még. –mosolyogtam.

- Akkor…? –kérdezte bátyus nevetve.

- Meg kívántam a vaníliásat. –mondtam.

- Cseréljünk? –kérdezte Harry.

- Igen! –mosolyogtam.

- Gyere, hozd azt az epres fagyit! –vigyorgott.

- Még én is menjek? –kérdeztem.

- Neked kell a vanília. –mondta.

- Neked meg az eper. –mosolyogtam.

- Meg vagyok én ezzel is. –szorította magához a doboz jégrémet.

- Jaaaaaj… - nyafogtam.

- Na jó. –mosolygott, felállt a kanapéról, és mellém ült a fotelbe. –Így ehetsz vaníliásat, és epreset is, és én is ugyan így. –mosolygott.

- Köszi. –mosolyogtam. Ő is mosolygott.

Eltel egy félóra.

- Szandi köszönj el szépen anyától, és megyünk. –mondta bátyus.

- Jó, hát na! –morogtam.

- Marci, légyszi vidd ki a kocsiba ezt a bőröndöt. –mutatott Peti a bőröndömre.

- Jó. –mondta Marci, és kivitte.

- Szia, anya. –pusziltam meg édes anyámat.

- Szia, kislányom. Vigyázz magadra! Nagyon szeretlek. –ölelt át.

- Vigyázok, és én nagyon szeretlek! –mondtam.

- Szóval ki is jön velem? –kérdezte Fanny.

- Én be nem ülök melléd az is biztos! –nevettem.

- Jaj, de vicces vagy, hugi! –sápítozott a szöszi csaj.

- Menjenek a fiúk! –mondta Katy.

- Igen. –értettem egyet.

- Akkor Niall, Zayn, Liam, Louis és Harry. Ti jöttök velem. –mondta Fanny.

- Drágám. Tudom, hogy szőke vagy, de ennyire? –nevetett Peti.

- Ezt nem értem. –mondta Fanny. Katy, Marci és én dőltünk a nevetéstől.

- Ne nevess Katy, Te is szőke vagy! –nevetett Marci.

- Nem vagyok szőke! –visítozott Katy.

- Szóval az autód 5személyes, a srácok 5-en vannak. Neked már nem lesz hely. –magyaráztam Fannynak.

- Akkor valamelyikőtök nem jön velem… - mondta Fanny a srácokra nézve.

- Nem baj, akkor én megyek Petiékkel. –mondta Harry.

- Louis nem akarsz inkább Te jönni? –kérdeztem.

- Mi a gondod velem? –kérdezte Harry.

- Tetszel neki. –mondta morogva Marci. Lángolt a fejem. Elpirultam. Harry rám nézett, és mosolygott.

- Csak... nagyon rajongok értetek… és… számomra Te vagy a leghelyesebb. –nyökögtem.

- Nem kell magyarázkodni, már megszoktam, hogy odavannak értem a lányok! –mondta.

- Úgy látszik nem csak Zayn egoista. –nevetett Katy.

Fanny, Liam, Louis, Zayn, Niall egy kocsiban. Peti, Marci, Katy, Harry és én egy másikban.

Anyától elköszöntem, és megígértem neki, hogy hívni fogom, beszélünk majd Facebook-on, és Skype-on is. Katy, és Marci is felhívták a szüleiket egy utolsó búcsúra.

Pár perc múlva beültünk a kocsiba. Már majdnem elindultunk, mikor elordítottam magam.

- Marci!!!!!

- Mi van? –fordult hátra Marci.

- A maci! Marci maci! –mondtam.

- Jaj, minek az? Hogy Őt is ott hagyd? –kérdezte Marci.

- Kell! Ragaszkodom hozzá. Tőled kaptam. –mondtam.

- Tudom, de most veled leszek én, és a régi macid! –mondta.

- Nekem. Akkor is. Kell! –mondtam.

- Na menj! Siess! –mosolygott a bátyus.

Kiszálltam a kocsiból, befutottam a házba, fel a lépcsőn a szobámba. Felkaptam a macit az ágyról, és futottam vissza. Adtam egy puszit anyának és köszöntem. Anya viszonozta. Beszálltam az autóba és elindultunk.

- Irány London! –mosolygott Marci.

- Irány London! –ismételtük meg egyszerre Marci mondatát.