3.rész – Utolsó napok együtt.

- Meg kérdezem anyáékat, de nem hiszem, hogy bele egyeznének… - mondta Laura.

Egyszer csak, megszólalt, Anna telefonja.

- Bocsi csajok, de nekem mennem kell. Anyukám hívott, hogy menjek el az öcsémért az oviba. Holnap találkozunk. –mondta Anna, és kikísértem. A kapuban kicsit beszélgettünk.

- Próbáljátok felvidítani Laurát. –mondta Anna.

- Persze, azon leszünk. A szüleivel meg ezt mindenképp meg kell beszélnünk. –mondtam

- Igen. De most már megyek, mert az öcsi biztos vár. Szia, Alexa.

- Szia, Anna. –öleltem meg.

Visszamentem a lányokhoz. Sokat beszélgettünk, zenét hallgattunk. Én persze végig a közelgő koncertről tudtam beszélni, hogy mennyire várom, és hogy izgulok. A lányok mosolyogva hallgatták végig áradozásaim a fiúkkal kapcsolatban. Ez volt az első alkalom, hogy nem kiabáltak velem, hogy fejezzem már be. Jól el voltunk. Nagyon fog hiányozni Laura, ha elmegy. De majd Katyvel és Annával teszünk róla, hogy itt maradhasson. Elgondolkodtam azon, mivel is tudnánk meggyőzni Laura szüleit, hogy barátnőnk velünk maradhasson. Gondolatmenetemet Laura szakította félbe, azzal, hogy egy párnával megdobott. Én visszadobtam. Katy csak nevetett mire Laura és én hozzá vágtunk egy párnát. Ezt vissza is kaptuk, így párna csata alakult ki. Nagyokat nevettünk. Úgy tűnt Laura is kicsit megfeledkezett a költözésről. Fél óra elteltével a lányok el is mentek haza. Mivel már péntek volt, úgy gondoltam ráérek a házival és a tanulással, így inkább zenét hallgattam.  

Az idő gyorsan telt. Hétvégén a lányokkal lementünk Lauráékhoz, de nem tudtuk meggyőzni szüleit, hogy szeretett barátnőnk, had maradjon egyikünknél. Az anyukáján láttam, hogy kezd megenyhülni, de az apukája nagyon határozott volt, így nem engedték meg. Mind a négyen nagyon csalódottak voltunk.

Teltek a napok, egyre közeledett az a bizonyos várva várt koncert, és ezzel együtt Lauék költözése is. A koncertig még van majdnem 3hét, míg Laura távozásáig alig egy hét. Ezeket a napokat próbáltuk hasznosan eltölteni, együtt voltunk reggeltől estig. Minden időt kihasználtunk, hogy Laurával lehessünk. Annának az az ötlete támadt, hogy rendezzünk ott alvós bulit. Katy felajánlotta, hogy alhatnánk náluk. Így is tettünk. Jókat nevettünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Fáradtak voltunk, így hamar el is aludtunk. Reggel mindenki szomorú volt, hisz tudtuk, hogy ez az utolsó nap Laurával. Úgy döntöttünk elmegyünk sütizni egyet.

- Hé, csajok! Nem megyünk el picit plázázni? –kérdezte Katy.

- Felőlem mehetünk. –mondta Laura.

- Benne vagyok! –mondta Anna.

- Hát nekem úgysincs más választásom, szóval mehetünk. –nevettem. Hamar oda is értünk. Mindenki boldogan futkosott a szebbnél szebb ruhák között, míg én inkább csak leültem egy padra és telefonoztam. Nem vagyok én olyan csajos csaj. Persze én is szeretek vásárolgatni új ruhákat, de nem viszem túlzásba. Meguntam az egyedül ücsörgést, így megkerestem a lányokat. Épp jöttek velem szemben óriási táskákkal.

- Jézusom! Ti aztán bevásároltatok. –nevettem.

- Lehet, hogy egy kicsit elragadtattam magam. –mondta Katy, amin mindannyian csak nevettünk.

Haza indultunk. A nap többi részét Annáéknál töltöttük. Kihasználtuk azt a maradék pár órát, amit együtt tölthettünk mi a négy legjobb barátnő. Épp nevetgéltünk, mikor megcsörrent Laura telefonja. Felvette. Könnybe lábadtak a szemei, valószínűleg az anyukája szólt neki, hogy ideje lenne hazamennie. Érzékeny búcsút vettünk egymástól. Mindannyian sírtunk.

- Érezd jól magad. Sok sikert. Szeretlek. –ölelte meg Katy Laurát. 

- Hiányozni fogsz. Szeretlek. –ölelte meg Anna is szeretett barátnőnket.

- Még találkozunk. Jó legyél. Vigyázz magadra. Szeretlek, Laura. –mondtam és egy hatalmas ölelést adtam neki.

Mind a négyen sírtunk, mint még soha.

- Jók legyetek. Szeretlek titeket. –mondta Laura, egy mosollyal az arcán.

- Te is és mi is szeretünk. –mondtuk kórusban.

Kint álltunk a kapuban, míg Laura el nem hagyta az utcát. Ez után visszamentünk a házba és sírtunk. Mikor összeszedtük magunkat Katy és én haza indultunk.