- Hol vetted
a pólód? –kaptam egy másik kérdést, egy másik lánytól. Közben egyre nagyobb
tömeg lett körülöttem. Nem értettem mi folyik itt.
- Na, jó!
Most már elmondhatná valaki, hogy mi folyik itt! –törtem ki.
- Hagyjátok
már békén! –ordította el magát Katy.
- Menjetek
innen! –zavart el mindenkit Anna.
Nagy nehezen
a tömeg feloszlott.
- Mi volt
ez?! –kérdeztem.
- Nem is
nézted a Twittert, igaz? –kérdezte Anna.
- Nem,
miért? Kellett volna? –kérdeztem.
- Nézd meg!
Majd meglátod. –kaptam a választ.
- De majd
csak a következő szünetben. Becsengettek. –mondta Katy.
Bementünk
órára. Kémia. Felelés. Hát ki mást szólított volna, a tanár? Hát nem engem?! Kémiára
pont nem tanultam. De azért összekapartam egy 4-est. Kicsengettek. Én azonnal
előkaptam a telefonom és felléptem Twitterre. Olyat láttam, ami meglepett. Erre
nem is számítottam. A srácok felrakták Twitterre a közös fotónkat. Mindenki rajta van. A One
Direction, Fanny, Peti
és én. Ez a koncert után készült. A képhez ez volt írva: „Új barátainkkal.”
Nagyon
meglepődtem. Azt hittem, hogy csak találkoztunk és ennyi. Ezek szerint Ők
barátaikként néznek ránk. Ez olyan fantasztikus érzés! Boldogságomat még a
csengő sem tudta letörni, ami a tanóra kezdetét jelezte. Be kell, hogy valljam
a Történelem, amúgy sem tartozik a kedvenceim közé, de most mégúgy sem tudtam
figyelni. Végig a One Direction járt az eszemben. Azt az érzést kívánom minden
rajongónak, amit én éreztem, amikor beszélgettem velük, amikor megöleltek… és
most az egész világ láthatta, hogy barátként gondolnak rám, izé, őőő,
pontosabban bátyusra, Fanny-ra, és rám. Kicsengettek. Aztán a nap további
részében is, pár lány a közelembe akart férkőzni, de nem sikerült nekik. Nem is
értem. Eddig nem voltak ennyire megőrülve a One Direction-ér. Na, mindegy. Nem
az én dolgom. Végre sétáltam hazafelé. Fáradt voltam, és nyűgös. Mérgelődtem,
hogy miért nem lakunk közelebb a sulihoz. Pedig egyáltalán nem lakunk messze. A
többiek még messzebb laknak a sulitól min én. Máskor nem gondoltam hosszúnak az
utat, de egy ilyen fárasztó nap után… Mikor végre a házunk elé értem, láttam a
bátyus kocsiját. Bementem.
- Sziasztok!
Megjöttem! –kiabáltam.
- Szia,
hugi! –lépett ki a szobámból az unokabátyám.
- Szia. Hát
Te nem vagy suliban? –kérdeztem.
- Előbb
elengedtek. –mondta, miközben megölelt.
- Értem. Te!
Láttad Twittert? –kérdeztem.
- Ja igen.
Láttam. –mosolygott.
- Nagyon
meglepődtem. –mondtam.
- Hát végül
is jól összehaverkodtunk. –mondta.
- Nem
gondoltam volna. –mondtam. Ő csak mosolygott.
- Hétvégén
elmegyünk Nikyékhez! –mondta.
- Jaaaaj!!
De jó! –ugrottam a nyakába. –és Fanny is jön? –kérdeztem.
- Nem.
–mondta.
- Hogy-hogy?
–kérdeztem.
- Ő is megy
a testvéréhez. A nővére beteg, és Ő ápolgatja, na meg vigyáz a gyerekekre.
–mondta.
- Értem.
–mondtam
- Na, én
lépek. Te meg menj tanulni. –mondta bátyus.
- Jó… -
mondtam.
- Sziasztok!
–köszönt el.
- Szia!
–kiabáltunk utána anyával én pedig a szobámba indultam.
Leültem az
asztalomhoz és elő vettem a nyelvtan könyvem. Megcsináltam a házit. Nem volt
valami nehéz. 10perc sem kellett hozzá. Neki álltam az angolnak. Evvel már volt
némi gondom. Aztán nagy nehezen ezt is megoldottam. Elgondolkodtam. Mi lesz így
velem? Angol nélkül nincs élet. Én pedig
nem tudok angolul, csak egy icipicit. Középiskolában már jóval többet fognak
elvárni minden tantárgyból. Emellett 2idegen nyelvet fogok tanulni. Az egyik
természetesen angol, másodiknak a franciát választottam. Félek. Mi lesz, ha nem
teljesül az álmom? Gondolat menetemet anyukám szakította félbe.
- Alexa! Nem
vagy éhes? –kérdezte.
- Nem.
–válaszoltam.
- Jolvan.
–mosolygott és kilépett a szobámból.
- Te, anya!
–kiabáltam utána.
- Igen?
–jött vissza.
- Mi lesz,
ha nem fog menni ez nekem?
- Mi,
kislányom?
- Ha nem
vesznek fel a suliba.
- Jaj,
biztos vagyok benne, hogy felvesznek! –bíztatott anya.
- Remélem.
–mondtam.
- Hidd el.
–mosolygott. –de megyek. A konyhában megtalálsz. –mondta.
- Oké.
–mondtam, és folytattam a házi feladatok megoldását.
*4nap múlva*
- Mehetünk?
–hallottam meg unokabátyám hangját.
- Igen.
–mondtam.
- Sziasztok!
Üdvözlöm a Nikyéket. –mondta anya.
- Hello,
oké. –mondtuk Petivel és beszálltunk a kocsiba.
Elindultunk.
2óra utazás után megérkeztünk Nikyék háza elé. Meg pillantottam azt 2 gyönyörű
kutyát. Bementünk a bejárati ajtóig, és kopogtam. Niky gyorsan ajtót is
nyitott.
- Hugi!
Öcsi! –ölelt meg minket.
- Nővérkénk!
–öleltünk vissza.
- Gyertek
be. –mosolygott. Így is tettünk. Egész
délután beszélgettünk. Meséltünk a One Direction-nal való találkozásunkról.
Niky örült annak, hogy ennyire jól éreztem magam. Hamar be is esteledett, így
mindegyikőnk elment tisztálkodni, és aludni. Én az éjszaka közepén felébredtem,
így kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Ám a konyhaajtóhoz érve
nagyon megijedtem! Egy férfival találtam szembe magam, de hamar rájöttem, hogy
a férfi Niky párja, Ádám az.
- Szia,
Kiscsillag. –ölelt meg.
- Szia!
–öleltem vissza.
- Nem tudsz
aludni? –kérdezte.
-
Felébredtem. Gondoltam iszok egy pohár vizet.
–mondtam. –és te?
- Nemrég
értem haza. Dolgoztam. –magyarázta.
- Értem.
–mondtam és a poharamat fogva elindultam ki a konyhából.
- Jó éjt!
–mosolygott Ádám.
- Jó éjt!
–mosolyogtam, és elindultam a szobámba.
Reggel mikor
felébredtem, már mindenki fent volt és a nappaliban beszélgettek.
- Jó
reggelt! –köszöntem.
- Jó
reggelt. –mondták.
- Alexa!
Megtennél nekem annyit, hogy elmész a boltba, és bevásárolsz? –kérdezte Niky.
- Persze.
Felöltözök és indulok. Írd, össze mit hozzak. –mosolyogtam.
- Köszönöm.
–mosolygott.
Felmentem és
felöltöztem.
Ezt vettem fel.
Lementem és
el is indultam. Már majdnem a bolt előtt voltam, mikor oda szaladt hozzám pár
lány.
- Sziasztok.
Segíthetek? –kérdeztem.
- Szia! Te
vagy az? Komolyan Te vagy az? –kérdezte kikerekedett szemekkel az egyik.
- Úgy érti,
tényleg Te vagy az a lány akit a One Direction jó barátjának tart? –magyarázta
a másik.
- Iiiiigen.
Én vagyok. –mondtam.
- Úristen!
Kérhetünk egy autogramot? –kérdezték.
- Persze… -
mondtam.

Kérem a következőt !!! *.* gratula :)
VálaszTörlésSzóval nincsenek kikötéseid a komentekkel kapcsolatban, de én akkor is irom hogy szuper! Kövit!
VálaszTörlés