7.rész – Most mi van?!

Arra kérnékek titeket, ha tetszik amit olvastok komizzatok. Természetesen negatívakat is elfogadom, és próbálok majd tenni ellene valamit, ha tudok. Minimum 2komi után hozom a következő részt.

-----------------------------------------------------------------------------

Bementem a szobámba és bebújtam az ágyba. Beraktam a fülesem és halkan zenét hallgattam. Hamarosan el is aludtam.

Reggel, mikor felébredtem kimentem, de a bátyus és Fanny nem voltak sehol. Furcsa. Peti soha nem hagyna egyedül, főleg nem anélkül, hogy szólna. Hívtam, de a telefonja ki volt kapcsolva, ahogy Fanny-é is.  Felöltöztem.

Most ezt vettem fel.

Egyszer csak nyílott az ajtó.

- Hugi!?! –hallottam meg Peti hangját.

- Megjöttünk! –mondta Fanny.

- Hol voltatok? –kérdeztem idegesen.

- Bocsi, ne haragudj. Volt egy kis dolgunk. –mondta Peti. 

- Szólhattatok volna! És a telefon?! Miért van kikapcsolva?! –vontam Őket kérdőre.

- Az enyém lemerült. –mondta Fanny.

- Ki kellett kapcsolnom. Bocsi. –mondta Peti.

- De miért? Hol voltatok? Mi volt olyan fontos, hogy egy szó nélkül itt hagytatok? –halmoztam el Őket kérdéseimmel.

- El kellett mennünk. –mondta bátyus.

- Jó, hagyjuk. –mondtam.

- Akkor ma megyünk haza, ugye Peti? –kérdezte Fanny.

- Igen. Suliba kell mennünk holnap, úgyhogy ma haza megyünk. –mondta.

- Jó, akkor pakolok. –mondtam.

- Okés. Mi is ezt tesszük. –mondta Fanny.

Bepakoltunk mindent. Lecipeltük a cuccokat a kocsiba. Az előtérben összefutottunk a One Direction-nal.

- Sziasztok. –köszöntek.

- Sziasztok! –köszöntünk.

- Ó, hát már ma mentek? –kérdezte Harry.

- Igen. –mondta bátyus.

- Mi majd holnap repülünk vissza Londonba. - mondta Liam.

- Nem maradtok addig? –kérdezte Niall.

- Nem, srácok. Ma kell mennünk, sajnos. –mondta Fanny.

- Igen, mennünk kell. Alexandra anyukájának is megígértük, hogy ma haza megyünk. –mondta bátyus.

- Értjük. –mondta Louis.

- Na, akkor, sziasztok, srácok! Jó volt veletek találkozni. –mondta Fanny.

- Köszönöm, hogy ekkora örömet okoztatok az unokahúgomnak. –mondta Peti.

- Szívesen. –mosolygott Niall.

- Tényleg köszönöm. Nagyon sokat jelent ez nekem. Imádlak titeket. –mondtam.

- Na, sziasztok! –köszöntünk el.

- Sziasztok! –köszöntek.

Peti leadta a kulcsot és beszálltunk az autóba. Elindultunk haza. Otthon nagyon sokat meséltem anyukáméknak. Olyan boldog voltam, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Csak meséltem és meséltem. Be nem állt a szám, de anya figyelmesen hallgatott végig.  Eljött az este. Fáradt voltam, így elmentem fürdeni, utána pedig ágyba bújtam. Szépen el is aludtam, csak az volt a baj, hogy hajnali 2órakor felébredtem, és onnantól bármit csináltam nem tudtam elaludni. De azért 1óra múlva nagy nehezen sikerült elaludni. Reggel nagyon nehezen tudtam felkelni. De azért időben elkészültem. Felöltöztem. Csak magamra kaptam valamit, nem is néztem nagyon. De ez lett a vége:

Elindultam a suliba. Mikor odaértem váratlan meglepetés ért. Egy csomó lány állt körbe engem és a One Direction-ről kérdezgettek. Nem tudtam szóhoz jutni, aztán a csengő, ami jelezvén, hogy becsengettek, megmentett. Most először felszabadulva siettem a fizikaórára.

Ki csengettek. Katy-vel és Annával kimentünk a folyósóra. A szokott helyünkre igyekeztünk. Ekkor valaki szólt:

- Alexandra! –hallottam a nevem.

- Igen? –fordultam meg.

- Lehet pár kérdésem? –kérdezte egy olyan 10év körüli lányka.

- Persze. –mondtam.

- Milyen a One Direction barátja lenni? –kérdezte, én ledöbbentem.

- Hogy mi? –kérdeztem. Közben egy korombeli lány állt oda mellém és meg is szólított.

- Alexandra, ugye?

- Igen. Segíthetek? –kérdeztem.

- Csak felismertelek. A srácok, a One Direction. Láttalak a Twitter oldalukon. –mondta.

- Hol vetted a pólód? –kaptam egy másik kérdést, egy másik lánytól. Közben egyre nagyobb tömeg lett körülöttem. Nem értettem mi folyik itt.