6.rész – A koncert.

- Kedvelem. –mosolyogtam.

- Hugica! Annyira örülök neki. Köszönöm, hogy nem akarod, hogy válasszak köztetek. - mondta bátyus.

- Én köszönöm, hogy elhoztál ide, és, hogy Ő is jött, és még azt is, hogy találkozhattam a One Direction-nal. –mondtam.

Leültünk a kanapéra, megnéztünk pár filmet.

- Oké, csajok! Van 2órátok elkészülni. –mondta bátyus.

- Nyugi. Én elkészülök félóra alatt. –mondtam

- Tudom, hugi, tudom. De Fanny-nak sok idő kell. –nevetett.

- Nem vagy vicces. –durcizott Fanny.

- Ami igaz, az igaz. –mondta a bátyus.

- Jól van! Fejezzétek be. –mondtam.

- Alexandra, akkor én elmegyek lezuhanyozni. –mondta Fanny.

- Okés, én meg majd utánad. –mondtam.

Fanny el is ment zuhanyozni. Én közben próbáltam összeszedni, hogy mit is kéne felvennem. Bátyus meg majszolta a krémest, amit hoztunk neki.

- Amúgy annak a szöszi srácnak van étvágya. –mondta bátyus.

- Niall-ről van szó? –kérdeztem.

- Őőőőő….. igen. –mondta.

- Hát… Ő Niall. –nevettem. –Amúgy engem nagyon is emlékeztet valakire.

- Rám célzol? – nevette.

- Aha. –válaszoltam nevetve.

- Azért, Niall többet eszik nálam! –mondta.

- Hát… meglehet. De neked is van étvágyad. –nevettem.

- Mehetsz hugi! –hallottuk Fanny hangját.

- Ez gyors volt. –nevetett bátyus.

- Igyekeztem. –mondta Fanny.

- Na, hugi akkor nyomás! –nevetett bátyus.

- Oké, oké. –nevettem.

Elmentem, lezuhanyoztam. Meg törölköztem, belebújtam a köntösömbe és a szobámba indultam.

- Alexandra, kész vagy? –kérdezte bátyus.

- Most öltözök. –mondtam.

- Segítsek kiválasztani a ruhát? –kérdezte Fanny.

- Nem kell, köszi. –mondtam.

Valami lazább cuccost akartam, amiben kényelmesen érzem magam, és tudtam, ha Fanny segít, az elképzelésemnek lőttek, hisz Ő imádja a csili-vili cuccokat és biztos vagyok benne, hogy valami ilyesmit akarna rám imádni.

Ezt vettem fel.

Miután felöltöztem, enyhén kisminkeltem magam, majd át mentem a bátyusék szobájába:

- Nem zavarok? –kérdeztem.

- Dehogy is. –mosolygott Fanny.

- Hugi! Jó hogy jössz! Vasald ki Fanny haját, mert én nem tudom. –nevetett.

- Jolvan. De utána, Fanny besütnéd az enyémet? –kérdeztem.

- Persze. –mosolygott.

- Köszíííí! –mondtam.

 - Örülök, hogy ilyen jól kijöttök egymással. –mosolygott bátyus.

Egyébként ez lenne Fanny ruhája.

Szépen kivasaltam Fanny haját, Ő pedig besütötte az enyémet.

- Indulhatunk már? –türelmetlenkedett Peti.

- Egy pillanat! –visított Fanny a fürdőszobából. – Mehetünk is. –lépett ki az ajtón.

Elindultunk. Hamar oda is értünk. A VIP jegyeknek köszönhetően bemehettünk a srácokhoz is. Meglepett mikor láttam mennyire izgulnak. Azt hittem már hozzá szoktak az ilyenhez.

- Ügyesek lesztek. Mint mindig. –mosolyogtam.

- Köszönjük, kicsi lány. – mosolygott Louis.

Jaj, Te jó ég! Annyira édes a mosolya!

- Mi megyünk is a helyünkre. Sok sikert srácok! –mondta bátyus és elindultunk.

Eszméletlen volt! Imádtam. Imádtam az egész koncertet. Olyan jól éreztük magunkat! Áááh… nagyon jó volt. Nagyon, de nagyon! :D

A szállodába menet találkoztunk Jessicával és Lillával. Te jó ég! El is felejtettem Őket a nagy izgalomba!

- Lilla! Jessy! –ugrottam a nyakukba.

- Szandi! –öleltek meg.

- Jaaaj, olyan jó, hogy látunk! – mondta Lilla.

- Igen! Végre! – mondta Jessy.

- Egyébként Ők itt a barátnőim Jessica és Lilla. Csajok Ők pedig itt az unokabátyám Peti, és a barátnője Fanny.

- Hali! –mondták egyszerre a lányok.

-  Sziasztok. –mosolygott Fanny.

- Hello! –mosolygott bátyus.

- Nagyon sajnálom, de nekünk most mennünk kell. –mondta Lilla.

- Nemááár! –nyavalyogtam.

- Gyertek velünk. –mosolygott Fanny.

- Nem köszi. Minket várnak az Ősök. –mondta Jessy.

- Óh, értem. –mondtam.

- Hát… akkor, sziasztok! –köszönt el Lilla.

- Sziasztok! –mondta Jessy.

- Sziasztok! –adtam nekik egy hatalmas ölelést.

- Hali. –mondta bátyus.

- Hali. –köszönt el Fanny is.

Ezután mentünk tovább a szálloda felé. Meg is érkeztünk.

- Végre! - Huppant le Peti.

- Jaaj! Még mindig iszonyatosan fáj a fejem. –nyavalygott Fanny.

- Fájdalomcsillapító. Táska. Víz. Pohár. –mondta bátyus.

- Kedves vagy. –nevettem.

- Fáradt. –mondta Fanny.

Normális esetben, ezért jól beszóltam volna Fannynak, de már nem zavart, hogy kioktat az unokabátyámmal kapcsolatban… hisz… már jobban ismeri, mint én…

- Én mentem aludni. Jó éjt. –köszöntem el.

- Jó éjt. –puszilt meg bátyus.

- Aludj jól. –mondta Fanny.

Bementem a szobámba és bebújtam az ágyba.Hamarosan el is aludtam.