10.rész – Kislány vagyok még.

Úgy döntöttem továbbra is 2komit kérek, és csak azután hozok új részt, ha az megvan. <3 Szeretlek Titeket! <3 =) =D
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Elkezdtünk ruhákat összeszedni. Én kimentem a szobából és félénken elindultam le a lépcsőn. Gondoltam iszok egy pohár vizet.

A lépcső aljára érve, Harryvel találtam szembe magam. Megijedtem.

- Baj van, kicsi lány? –kérdezte.

- Nem, semmi, csak szomjas vagyok. –mondtam

- Menj, ülj le. –mutatott a nappaliban lévő kanapéra. – Mindjárt hozom. –mosolygott.

- Köszönöm.

- Narancslé jó lesz?

- Igen.  –mosolyogtam.  Pár pillanat elteltével, Harry felém nyújtotta a poharat, és leült mellém. A szívem majd kiugrott a helyéről.  Egy darabig szótlanul ültünk egymás mellett, aztán Harry megtörte a csendet.

- Mik a terveid a jövőre nézve? Mi szeretnél lenni? –kérdezte.

- Öhm… gyermekpszichológus szeretnék lenni. Szeretem a gyerekeket, és a pszichológia is érdekel. –adtam választ.

- Értem. Egész jó ötlet. –mosolygott.

- Remélem sikerülni is fog. –mondtam.

- Biztos! –mosolygott.

  Nem tudom honnan vettem bátorságot, de megöleltem. Olyan jó volt. Aztán elengedtem. Megköszöntem, és visszamentem a vendégszobába. Niky már fel volt öltözve.

 Niky ezt vette fel.

  - Csini. –mosolyogtam.

 - Köszi. –mosolygott.

Én is felöltöztem. Valami kényelmeset akartam, amiben jól érzem magam.

Erre esett a választásom.

Nikyvel lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt. Fannyban most sem csalódtunk. Hozta a formáját. Kicsit megint túlöltözött. Vagy Niki és én öltöztünk túl egyszerűen?

Ez volt Fannyn. 

Elindultunk, és hamar oda is értünk. Elfoglaltuk a helyünket, és rendeltünk. Beszélgettünk kicsit, aztán meghozták a rendeléseinket. Miután elfogyasztottuk, még kicsit beszélgettünk, aztán haza, pontosabban a 1D házhoz indultunk. Niallnek az az ötlete támadt, hogy együnk még egy fagyit. Mindenki belement, és egy fagyizóhoz mentünk. Én úgy döntöttem, hogy nem kérek, de Louis nekem is hozott. Megköszöntem, és elindultunk haza.  Nagyon jól éreztem magam, de úgy bántott, hogy én még szinte kislány vagyok és úgy is kezeltek. Na de mindegy. A lényeg, hogy én a One Direction-nel lehetek. Ááááh még mindig nem tudom elhinni. Elköszöntem mindenkitől, és felmentem aludni. Másnap délután már indult a gépünk. Annyira rossz volt otthagyni Londont, hisz még csak meg sem néztük a látnivalókat, és csak egy napot tölthettem együtt a kedvenc fiúbandámmal. De nem panaszkodom, hisz  nagyon szerencsés vagyok, hogy ennyit is velük tudtam lenni. Elköszöntünk a srácoktól, és megköszöntük, hogy ott lehettünk, meg minden. Felszálltunk a gépre, és én szépen megint elaludtam. Leszálltunk, és haza mentünk. Megköszöntem Petinek, hogy elvitt, meg még kicsit beszélgettünk, aztán elmentek, mert Nikyt hívta Ádám, hogy Ő már otthon van. Ezután én elfeküdtem az ágyamon és el is aludtam. Már estevolt, amikor felébredtem. Elmentem fürdeni, és befeküdtem az ágyba. Aludtam tovább, egészen reggelig. A fiúkról álmodtam. Én is bent voltam az álmomban, már „nagylány”ként, viszont a fiúk ugyan úgy néztek ki, mint amilyenek most. Arra ébredtem, hogy a kismacskám rám ugrott, és elterült a hasamon. Megsimogattam, mire Ő elkezdett dorombolni. Elmosolyodtam. Nekem ez a cica sokat jelent, és ugyan így a kutyám is. Arra lettem figyelmes, hogy rezeg a telefonom. Egy új SMS.

„Kicsi lány, itt hagytad a plüss mackódat. De ne aggódj! Vigyázok rá. =)  Harry  X” 

Úristen! A macim! Ez szuper! Ott felejtettem az alvós macimat. Ez a plüssjáték is fontos nekem. Még anyukámé volt kislánykorában. Nekem adta, és én a mai napig azzal alszok. Ez volt az első alkalom, hogy nélküle aludtam. Már sokszor próbáltam magam meggyőzni arról, hogy ez csak egy játék, és nincs rá szükségem, sohasem sikerült. Imádom azt a mackót, és lehet, hogy többet nem látom. De Harry vigyáz rá. Úristen! Harry! Most azt fogja gondolni, hogy egy kislány vagyok, aki mindenhová magával cipeli a maciját. Szuper….