4.rész – Meglepetés.

Kint álltunk a kapuban, míg Laura el nem hagyta az utcát. Ez után visszamentünk a házba és sírtunk. Mikor összeszedtük magunkat Katy és én haza indultunk.

Pár nap telt el mióta Laura elköltözött. Borzasztóan hiányzik. Természetesen ezt meg osztottam Jessyvel és Lillával is. Megértettek, de nekik csak a koncerten járt az agyuk. Próbáltak felvidítani, de nem nagy sikerrel. Értékeltem az igyekezetüket, de Laura nagyon hiányzott. Aztán eltelt egy hét. Még nem tudtunk beszélni Lauráva. Hogy feledkezzek kicsit én is a koncertre koncentráltam. Bújtam a szótárakat, jobban odafigyeltem az angolórákon is. Kaptam egy e-mailt. Laurától jött. Nagyon megörültem. Olvasni kezdtem:

„Szia, Alexandra! Nagyon hiányoztok, de jól is érzem magam. Hamarosan koncert, csak gondolj erre. Jó itt lenni, csak hiányoztok. Puszilom a lányokat. Szeretlek titeket. <3 Laura”

Örültem annak, hogy jól érzi magát. Az üzenetet át is adtam a csajoknak. Ők is nagyon örültek. Katy és Anna egy csomót vannak együtt az utóbbi időben. Plázáznak, sütiznek meg minden. Engem is hívnak, de valahogy sosincs kedvem. Inkább Jessyvel és Lillával beszélgetek és várom a koncertet. Imádom a One Direction-t!! Tudom, mondtam már ezerszer, ha nem többször… de ez van :D

Eltelt egy kis idő. 2 nap van a koncertig. Nagyon várom már!! Olyan jó lesz végre élőben látni és hallani a srácokat.!!  Készülök testben és lélekben, nehogy elájuljak, amikor meglátom Őket. :D

*1nap múlva*

- Bátyus! Siess légyszives! –kiabáltam az unokabátyámnak.

- Jó hugi, csak pár pillanat. –kiabált vissza. –egyébként jön velünk a Fanny is.

- Peti! Ezt eddig miért nem mondtad? –kérdeztem.

- Tudod, hogy a barátnőm, és Ő is szereti azokat a srácokat. - magyarázta.

- Azt hittem, hogy ez a kis idő csak a miénk. –sütöttem le szemeim.

- Alexandra! Tudod, hogy húgomként szeretlek. –puszilta meg az arcom.

- Tudom, de az utóbbi időben… nem nagyon voltunk együtt. –mondtam.

- Féltékeny vagy Fanny-ra, igaz?  Tudom, mostanában sok időt töltök vele, de mindig Te leszel az első. Csak most osztoznod kell rajtam egy lánnyal, akit nagyon szeretek. Nem tudok kettészakadni. – mondta, az én drága unokabátyám.

 ^Szóval… Peti az én unokabátyám. Kis korom óta nagyon vigyáz rám. Úgy nevelkedtünk, mintha testvérek lennénk. Petinek van egy nővére is, Niky. Őt is úgy szeretem, mintha a nővérem lenne, de mivel Ő az a csajos csaj, nincs sok közös témánk, de ha baj van hozzá is fordulhatok. Niky viszont már 1éve elköltözött a párjával. Nem sokszor találkozunk… de mostanában Petivel sem tudok mindent megbeszélni. Sok időt tölt a barátnőjével, és úgy érzem, engem kicsit elhanyagol. Tudom, hogy szeret, de mióta együtt van Fanny-val  nem nagyon mutatja ki. Valamiért nem is szimpatikus annyira a csaj. Talán pont ezért. Úgy érzem elvette az egyetlen embert az életemből, akire számíthatok mindenben. Ezért is szerettem volna, ha Peti és én, csak mi ketten megyünk a koncertre. Igaz… elmentem volna én egyedül is, hisz ott úgyis találkoztam volna Jessy-vel és Lillával, de bátyusom ragaszkodott hozzá, hogy elvisz, és vigyáz rám. ^

Miután a bátyus mindent összeszedett, és leellenőrzött, beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Útközben picit elaludtam. Mikor felébredtem, Fannyék háza előtt állt az autó, amiben egyedül ültem. Peti a kapuban állt, és hol a bejárati ajtót nézte, hol az autót, feltételezem azon belül engem.  Aztán kijött Fanny is. Egy puszit nyomott a bátyus arcára és elindultak a kocsi felé. Beszálltak.

- Szia, hugi! –vigyorgott rám Fanny.

- Hali, és nem vagyok a húgod. –mondtam flegmán, mikor Peti szúrós szemmel nézett rám, Fanny pedig elég furcsa arcot vágott. Én értetlenül néztem rájuk. Egyszer csak megszólalt a bátyus:

- De nem ám! Ő csak az én kishúgom. –mosolygott, én visszamosolyogtam, Fanny is mosolygott, mindenki mosolygott :D  Ezután elindultunk. Egyikőnk sem szólt egy szót sem.

- És miért is indultunk el egy nappal előbb? –törtem meg a csendet.

- Van egy kis meglepetésünk. –mosolygott Fanny.

- Miféle meglepetés? –kérdeztem, miközben egy flegmatikus pillantást vetettem a csajra.

- Majd meglátod. –mondta Peti.

Aztán ismét csend lett. Elaludtam… megint. Egyszer felébredtem Fanny nevetésére, de aztán vissza is aludtam.

- Alexandra! Hugicám! Megérkeztünk! –hallottam az én kis bátyusomat, félálomban voltam még. Nehéz volt felébredni, olyan szépet álmodtam.

- Alexandra! Ébredj! –Hallottam Fanny hangját is.

- Jó. –mondtam picit morcosan. Nagy nehezen kinyitottam a szemem. Egy szálloda előtt voltunk.

 - Na akkor jössz? –mosolygott Peti.

- Hova? –kérdeztem.

- Pár napot itt töltünk, mi hárman. – mondta Fanny.

- Bizony. A két lánnyal akiket, annyira, de annyira szeretek. Már csak a nővérem hiányzik. –mondta Peti.

- Hát igen. Furcsa… még mindig furcsa Niky nélkül. –mondtam.

- Igen… de mit szólsz? Nem is örülsz, hogy itt vagyunk?  - kérdezte a bátyus.

- De, csak váratlanul ért, még ruháim sincsenek itt. –mondtam.

- Párat összeszedtünk anyuddal otthon. Meg gondolom Fanny is szívesen kölcsön adja pár cuccát. –mondta Peti.

- Igen… Meg elmehetünk vásárolgatni is. –mosolygott Fanny.

Kimásztunk a kocsiból. Bementünk a szállodába. Bejelentkeztünk. Felmentünk a szobánkba.

- Remélem nem gond, hogy egy lakosztályban vagyunk. –nevetett bátyus.

- Háát…nem… de ugye szobám lesz külön? –nevettem.

- Persze. –mondta bátyus. de most készülődj! A barátnőid segítségével vettem neked egy  ruhát. Oda is adom, vedd fel. –mosolygott bátyus.

- Köszönöm szépen. –nyomtam egy puszit az arcára.

Ezt a ruhát kaptam.

- Én pedig szépen ki sminkellek és megcsinálom a hajad. –mosolygott Fanny.

- Persze csak egy halvány smink lesz, ugye Fanny? –kérdezte Peti.

- Igen. –mosolygott a csaj.

- Nem értem mire ez a nagy felhajtás. –mondtam. –Mi folyik itt? Miért vagyunk itt? Miért kell kiöltöznöm? –halmoztam el kérdéseimmel bátyámat.

- Ne kérdezősködj! –mondta Peti.

- Majd úgyis kiderül. –mondta Fanny.

- Hát jó. –mosolyogtam. Felvettem a Petitől kapott ruhát, Fanny ki sminkelt és besütötte a hajam. Közben sokat beszélgettünk. Hogy őszinte legyek nagyon meglepett, hogy Fanny így bízik bennem. Sok dolgot elmondott. Mesélt a családjáról, hogy hogyan jöttek össze a bátyussal… Azt hiszem megkedveltem a csajt. Mikor kész lettem, Fanny is elkezdett készülődni. Én közben Petivel beszélgettem. Fanny is elkészült, és elindultunk valahova. A kocsi egy étterem előtt állt meg. Kiszálltunk és elindultunk a bejárat felé.  Leültünk az asztalunkhoz.

- Miért is jöttünk ide? Ez a meglepetés? Egy vacsi? Ezért kellet ez a nagy felhajtás? –kérdeztem.

- Nem. Nem csak ennyi. –mosolygott Fanny.

- Légy türelmes. –mondta az unokabátyám. Aztán hirtelen 5 helyes srácot láttam, amikor beléptek az ajtón. Mikor felfogtam, hogy kik is Ők majdnem sikítottam, de sikerült vissza fogni magam. Nem más volt mint a One Direction.  Rá néztem a bátyusékra akik csak vigyorogtak rám.