5.rész – Mégis aranyos?

- Légy türelmes. –mondta az unokabátyám. Aztán hirtelen 5 helyes srácot láttam, amikor beléptek az ajtón. Mikor felfogtam, hogy kik is Ők majdnem sikítottam, de sikerült vissza fogni magam. Nem más volt mint a One Direction.  Rá néztem a bátyusékra akik csak vigyorogtak rám.

A srácok egyenesen felénk jöttek, nekem meg majd kiugrott a szívem a helyéről. Csak bámultam Őket, míg az asztalunkhoz nem értek.

- Sziasztok! –pattant fel Peti és Fanny, én követtem a példájukat.

- Sziasztok! –mondták a srácok kórusban, majd sorban bemutatkoztak, mintha amúgy nem tudnánk kik Ők. Mi is bemutatkoztunk, és egyenként meg is öleltek a srácok. Csodálatos érzés volt. De nagyon-nagyon izgultam, sőt még annál is jobban. Nem tudok folyékonyan beszélni angolul, megérteni is alig tudtam, hogy mit mondanak.

- Tetszik a meglepetés? –kérdezte Fanny, Peti meg csak mosolygott.

- Nagyon! Nem tudom, szavakba önteni mennyire boldog vagyok. –mondtam. A srácok csak néztek, mert én magyarul válaszoltam Fanny kérdésére, amit angolul tett fel. 

- Nagyon örül, el sem tudja mondani mennyire. –fordította le Fanny a srácoknak, amit mondtam. Ők mosolyogva rám néztek.

- Képzeld, egy szállodában is vagyunk velük. –mondta Peti.

- Nagyon jó. –mosolyogtam.

 Lassan egész jól belejöttem, és csak párszor kellett Fannynak segítenie, megfogalmazni a mondandómat angolul. Elfogyasztottuk a vacsorát, elköszöntünk a srácoktól, és a szállodába indultunk. Az előtérben ismét összefutottunk a fiúkkal. Oda jöttek hozzánk. Kérdezték, hogy holnap megyünk-e a koncertjükre.

-Persze. –mondta a bátyus.

- Ki nem hagynánk. –mondta Fanny.

- Minden álmom ez volt. Természetesen ott leszünk. –mondtam.

- VIP jegyetek is van? –kérdezte Louis.

- Az sajnos nincs. –mondta Fanny.

- Akkor itt van. –nyújtotta felénk a 3 VIP jegyet Zayn.

- Nagyon szépen köszönjük. –mondta Peti, én mosolyogtam és bólogattam.

- Igazán nincs mit. –mosolygott Niall.

- Mi most megyünk. Sziasztok. –mondta Liam.

 - Sziasztok! –mondták a srácok.

- Sziasztok! –mondtuk mi is.

- Majd találkozunk kicsi lány. –mosolygott Harry, amitől én majd elolvadtam.

Elindultak fel, és mi is. Lezuhanyoztunk és leültünk a kis nappaliba.

- Jól érezted magad? –kérdezte bátyus.

- Nagyon, de még is hogy lehet ez? Ugye nem csak álmodom?!

- Nem álmodsz! –mosolygott Fanny.

- Hogy hoztátok ezt össze? –kérdeztem.

- Tudod, van egy unokatestvérem, aki kint él Angliában. Már ott született. Együtt dolgozik a srácokkal, és Ő segített összehozni ezt. –mondta Fanny.

- És én adtam az ötletet! –mondta Peti.

- Nagyon szépen köszönöm! Kimondhatatlanul boldog vagyok! Nem tudom, hogyan hálálhatnám ezt meg.?! –mondtam.

- Az unokahúgomnak mindent. –mosolygott Peti.

- Így van. Ha meglehetett oldani ezt a találkát, miért ne tettük volna meg érted?! –mondta Fanny.

- Na de most már menj aludni, hugi! Késő van. –mondta Peti.

- Jaaaj, Szívem! Már nem kislány! –mondta Fanny.

- Jó,jó,jó. De nekem mindig a pici unokahugim marad. –mondta bátyus.

- Azt hiszem, tényleg megyek aludni. Jó éjt. –adtam puszit Petinek, közben Fanny jött felém.

- Jó éjt hugi. –puszilt meg Peti.

- Álmodj szépeket. –mosolygott Fanny, és átölelt, én pedig adtam neki egy puszit.

Elindultam a szobám felé. Nyitottam az ajtót, mikor Peti utánam szólt:

- Ne takarjalak be? –nevetett.

- Nem kell, köszi. Megoldom egyedül is. –nevettem.

Befeküdtem az ágyba, de nem tudtam elaludni. Folyton a srácok voltak a fejemben. És Harry szavai: „Majd találkozunk kicsi lány” és a mosolya…. így élőben még cukibb. A többiek is nagyon aranyosak, és helyesek. El sem hiszem, hogy találkozhattam velük. Ami pedig Fanny-t illeti... Kezdem megkedvelni… Nagyon aranyos csaj. Ha belegondolok nagyon is összeillenek a Petivel, és amúgy is, ha a bátyus szereti, én elfogadom, és már kezdek örülni is neki. Fanny tökéletesen bele illik a családunkba. Kicsit félénk, de ha szükség van rá nagy a szája! Pont, mint az unokanővérem és én! :D

Érzem Fanny szeretetét. A One Direction-nel való találkozást is Ő intézte. Nagyon teper, hogy a kedvembe járjon. De a mai nappal, ennek vége. Nem kell már semmit tennie, hogy a kedvemben járjon. Már elnyerte a szeretetemet. Csak becsülje meg ezt a majmot! :D

Nagy nehezen álomba szenderültem. Reggel Fanny ébresztgetett. Miután nehezen kivánszorogtam az ágyból, megmosakodtam és felöltöztem. Reggelire palacsintát kaptam eper lekvárral. Mmmm de szeretem. Meg reggeliztünk, ez után Fanny nehezen, de rábeszélt, hogy menjünk el shoppingolni. Jártuk a boltokat. Pont úgy éreztem magam, mintha drága unokanővéremmel lennék. Niky is mindig végig vonszolt, boltról boltra. Persze én nem díjaztam, de Ő szerette ezt csinálni. Úgy látom Fanny is ilyen. Aztán meg akadt a szemem egy elég csinos kis szoknyán. Fanny csak mosolygott, látta rajtam, hogy tetszik a ruha.

Ez lenne az a ruha.

- Megvegyük? –kérdezte.

- Nem,nem kell. –mondtam.

- De látom, hogy tetszik. –mondta.

- Igen, tetszik, de én nem venném fel. Szóval felesleges lenne megvenni. –mondtam.

- Ahogy gondolod. –mondta Fanny.

Vásárolgatás után, beültünk egy cukrászdába. Ettünk egy krémest és vittünk a bátyusnak is, hisz Ő is szereti. Vissza értünk a szállodába. Az előtérben, megint láttuk a fiúkat. Ők nem vettek észre minket. Felmentünk. Peti a kanapén ült és TV-t nézett.

- Szia, bátyus! Hoztunk neked krémest. –mondtam.

- Sziasztok! Hú, köszi, imádom. –mondta Peti.

- Azért hoztuk. –puszilta meg Fanny a bátyust.

- Felkészültél az esti koncertre? –kérdezte bátyus.

- Naná! Erre várok, mióta One Direction a One Direction! –nevettem.

- Tudom. –mosolygott bátyus.

- Kérsz energiaitalt, hugi? vagy is… - kezdett bele valamibe Fanny, de közbe vágtam.

- Igen, köszi. –mosolyogtam.

- Hogy-hogy nem vágtad rá, hogy nem vagy a húga? –kérdezte bátyus.

- Kedvelem. –mosolyogtam.