9.rész – Újra együtt.

Hali! =) Mivel ilyen gyorsan kaptam már 2komit, és még csak nem is kértem, ma még egy rész lesz. Nagyon-nagyon örülök, hogy tetszik nektek! Tényleg! Én írok, ha jó kedvem van, írok, ha szomorú vagyok.Már gondoltam arra, hogy abba hagyom. De bevallom nem szeretném. Örülök, hogy olvassátok a blogom! Köszönöm!! *.* <3
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Furcsa…. Erre nem számítottam.

Aztán én bementem a boltba. Bevásároltam. Mindent megvettem, amit Niky felírt. Kivételesen nem hagytam ki semmit. Ezután haza sétáltam, pontosabban Nikyékhez a nagy szatyrokkal a kezemben. Hamarosan meg is érkeztem.

- Megjöttem! –kiabáltam.

- Jó! –hallottam Niky hangját.

Kipakoltam a cuccokat, közben Niky sétált lefelé a lépcsőn. Leért a konyhához, ahol én épp pakolódtam.

- Köszönöm. –mosolygott.

- Szívesen! –mosolyogtam vissza.

- Mindent meg tudtál venni? –kérdezte.

- Igen. –mondtam.

- És minden rendben volt? –kérdezte.

- Persze. Csak pár lány rohant le, hogy adjak nekik autogramot. –mondtam.

- Hehe. De jó neked. –nevetett.

- Most miért? Nagyon furcsa! Egy képen szerepelek velük, jó igaz olyan felirattal, hogy: „új barátainkkal” de akkor is! Azóta sem beszéltem velük. –hajtottam le a fejem.

- Hé, hugi! Nyugi. Van egy olyan érzésem, hogy fognak még jelentkezni. –mosolygott.

- Nem hiszem. Na, de mindegy is.

Közben végeztem a pakolódással is, így felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és zenét hallgattam. El is aludtam picit. Felébredtem. A nap további részét Nikyvel, Petivel és Ádámmal töltöttem. Társasoztunk, beszélgettünk meg ilyenek.

A hétvége hamar elment. Haza kellett mennünk, hisz Petinek és nekem is suliba kell mennünk. Este értünk haza. Belépve a házunkba nagy meglepetés ért. A 3 legjobb barátnőm állt velem szemben. Igen, mind a 3! Laura is!

- Laura!! –öleltem meg.

- Alexandra! Jaj, de hiányoztál! – puszilt meg, drága barátnőm.

- Hogy kerülsz ide? Visszajöttetek? –kérdeztem.

- Nálunk fog lakni. –mosolygott Katy.

- Holnap megint velünk jön suliba. –mondta Anna.

- Haza jöttem. Anyukám megbeszélte Katy anyukájával, és évvégéig itt maradok. –mosolygott Laura.

- Úristen! Nagyon örülök! –mondtam és pár könnycsepp jelent meg a szememben, a boldogságtól.

- Ja, tényleg! Szóval össze barátkoztál a One Direction-nal? –vigyorgott réglátott barátnőm.

- Hát nem tudom. Talán. –mondtam.

Ezután alaposan kifaggattuk Laurát, de már későre járt, így a lányok el is mentek haza. Másnap a suliban az összes osztálytársunk örült annak, hogy Laura visszajött. Gyorsan elment a délelőtt. Délután elmentünk a lányokkal a cukrászdába, és leültünk a szokott helyünkre.

Ilyen kis muffinokat kértünk, hogy megünnepeljük, a magunk módján, Laura hazaérkezését.

Nagyon finom volt. Még beszélgettünk picit, és elindultunk Katyékhez. Leültünk és beszélgettünk.

- És milyen Franciaország? –kérdezte Anna, Laurát.

- Tényleg! Hogy tetszik Páris? –kérdeztem.

- Nagyon szép! Imádom. Nagyon tetszik! Tényleg. De nagyon hiányoztatok. –mondta így röviden Laura.

- Kicsit bővebben? –nevetett Anna, és Laura belekezdett hosszú mondandójába. Mesélt, mesélt és mesélt. Aztán beesteledett, így Anna és én haza mentünk.

Otthon bekapcsoltam a telefonom, hisz arra a pár órára, amit a csajokkal töltöttem kikapcsoltam. Észrevettem, hogy 10 SMS-em jött. Abból 3 anya, hogy mikor megyek haza, 
1et az egyik osztálytársamtól kaptam, hogy mi a házi nyelvtanból, 2t pedig az imádott unokabátyám küldött, hogy miért van kikapcsolva a telefonom, 1et az unokanővéremtől, ugyan ezt írta, hogy miért van kikapcsolva a telefonom. Megnyitok még egyet, láttam Fanny írta. Arra gondoltam, biztos Ő is azzal jön, hogy miért nincs bekapcsolva a mobilom, de nem. Azt kérdezte, hogy mit szólok az újabb találkozáshoz. Nem értettem. Gondoltam majd még visszatérek rá, de előbb megnézem azt a maradék egyet. Megnyitottam és meglepett, hogy nem értem. A szöveg angol nyelven volt. Elkezdtem lefordítani, nehézkesen, de ment.

„Szia. Arra gondoltunk a srácokkal, hogy a napokban még találkozhatnánk. Örülnénk neki, és valami azt súgja, hogy Te is. Harry X.”

Majdnem szívrohamot kaptam. Kicsit lenyugodtam és végig gondoltam. Már hogy lehetne ez az igazi Harry? És egyáltalán honnan tudja a számom?  Azonnal visszaírtam Fannynak, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg a srácok voltak-e. Perceken belül válaszolt is. Azt írta valóban Ők kértek meg rá, a számomat pedig Ő adta meg.  Még mindig nem hittem el. Mit akarna a One Direction egy kislány Directionerrel, aki ráadásul nem is beszél egy nyelvet velük?

*5nap múlva*

Az elmúlt napokban majd meg szakadtam a tanulásba. Keményen dolgozom azét, hogy teljesüljön a vágyam. El is feledkeztem arról, hogy a hétvégén újra találkozom a One Directionnal, így neki álltam tanulni. Ekkor megcsörrent a telefonom. Peti volt az.

- Szia. –szóltam bele a készülékbe.

- Szia, hugi. Kész vagy, ugye? Fannyval, és Nikyvel mindjárt ott vagyunk. –mondta bátyus.

- Miért kéne készen legyek? Mi van most? –kérdeztem zavarodottan.

- Hugi, ne szórakozz!  Pár óra és indul a gépünk Londonba! –morgott.

- Úristen! Tényleg! Gyertek csak. Sietek. –mondtam.

- Tényleg siess!

- Oké. Szia. –köszöntem el.

- Szia. –köszönt el Ő is, majd letette.

Én kapkolódva összekészültem. Anyukámtól elköszöntem. Jött a szokásos aggodalmaskodás. De valamelyest megnyugtatta, hogy Niky is jön velünk, hisz még is csak lesz velünk egy felnőtt. Pár perc telt el, és Petiék meg is érkeztek. Adtam egy utolsó puszit anyának és rohantam a kocsihoz. Beszálltam és üdvözöltem a kis drágákat. Elindultunk a reptérre. Talán egy félóra elteltével oda is értünk. Kis idő múlva felszálltunk. Én elaludtam zenehallgatás közben. Mikor felébredtem, csak pár perc volt vissza a leszállásig, majd ez meg is történt. 

Fogtunk egy taxit, és Fanny le is diktálta a sofőrnek a címet, amit a fiúk adtak meg.  Nem sokkal később egy hatalmas ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk, Peti pedig kifizette a taxist. A hatalmas kapuban 5 nagyon helyes srácot pillantottam meg. Elmosolyodtam, amikor a fiúk felénk sétáltak.

- De jó végre újból látni titeket! –mondta Harry.

- Igen, és Ő ki? –mutatott Niall Niky felé.

- Ő itt a nővérem. –mutatta be Peti a srácoknak Nikyt. A fiúk üdvözölték, és egyenként bemutatkoztak. Ezután behívtak a házukba. Mondanom sem kell, hogy az ajtón belépve egy hatalmas nappaliban találtam magam. Liam beljebb tessékelt minket. Leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

- Mit szólnátok, ha este elmennénk valahova? –kérdezte Louis.

- Mondjuk vacsorázni? –kérdezte Niall. Mindenki helyeselte az ötletet, majd Zayn körbe vezetett kicsit a házban. Minden csodaszépvolt. El sem hittem. Nem bírtam felfogni. Én? A One Direction házában? A One Directionnal? Ez hihetetlen.  Zayn kinyitott egy ajtót.

- Ez itt az egyik vendégszobánk. Le is pihenhetsz, ha gondolod. –mosolygott.

- Köszönöm. –mosolyogtam.

Bementem, lefeküdtem az ágyra. Később valaki kopogott.

- Gyere, nyugodtan. –mondtam. Az ajtó kinyílt és Niky jött be.

- Készülődjünk, hugi. A fiúk tudnak egy jó éttermet. Oda megyünk. –mosolygott az unokanővérem.

Elkezdtünk ruhákat összeszedni. Én kimentem a szobából és félénken elindultam le a lépcsőn. Gondoltam iszok egy pohár vizet.