--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem
felejtettem el azt sem, hogy Peti autóját láttam a parkolóban, így felhívtam.
Nem vette fel.
Egyre
nagyobb lett az aggodalmam. A legjobb barátnőmet műtik, az unokabátyám nem
veszi fel a telefonját. Nagyon feszült voltam. Ezt Laura észre is vette.
- Gyere,
igyunk egy forró csokit. –mondta Laura.
- Jó.
–mondtam.
- Mi itt
leszünk lányok. –mondta Katy anyukája. Mi csak bólintottunk.
Lementünk,
és az auotómata felé vettük az irányt. Annát sehol nem láttuk. Szuper! Még ez
is. Nem elég a gond, még Anna is eltűnik. Miután mindketten ’megkaptuk’ a forró
csokinkat leültünk egy padra.
- Szóval mi
bánt? –kérdezte Laura.
- Képzeld,
Londonban hagytam a macimat. A srácok megtalálták, és ma reggel Harry-től
kaptam egy SMS-t, hogy ott a macim, de vigyáz rá. Aztán ugye Katy-t éppen
műtik. A kórház parkolójában láttam Peti kocsiját, a telefonját meg nem veszi
fel. Ráadásul Anna sincs itt. –panaszkodtam.
- Ott
hagytad a macid? –kérdezett vissza.
- Igen.
–hajtottam le a fejem.
- Semmi
gond. Harry vigyáz a macidra. –nevetett.
- Nem
vicces. –förmedtem rá.
- Jó,
bocsánat. –mondta. –Egyébként Peti miatt meg ne aggódj! Biztos nincs nagy baj.
Ami pedig Annát illeti, biztos csak kiment friss levegőt szívni. –mosolygott.
- És Katy? –kérdeztem
könnyes szemekkel.
- Minden
rendben lesz vele. Nem olyan nagyon-nagyon nagy a baj. –mosolygott. nem mondtam
semmit csak megöleltem.
Megittuk a
forró csokit és épp vissza akartunk menni, a kórterem elé, amikor megszólalt a
telefonom. Peti! Hála az égnek!
- Szia!
–köszöntem.
- Szia! Na,
miért kerestél? –kérdezte.
- Láttam az
autód a kórház parkolójában! Mit kerestél ott? Vagy még itt vagy?
- Nyugi,
hugi! Nincs semmi baj, és már nem vagyok ott. Az egyik osztálytársam öccsét
jöttem meglátogatni. Aszmás és rohamot kapott. De már jobban van. –magyarázta.
- Hála az
égnek! –mondtam megkönnyebbülve.
- És Te mit
keresel a kórházban?
- Katy-t
műtik. Vakbélgyulladás.
- Jobbulást
neki. Ha tudom, majd meglátogatom. De most megyek. Szia.
- Szia.
–köszöntem.
Zsebre
vágtam a telefonom. Aztán Annát pillantottam meg. Óriási léptekkel haladt
felénk.
- Te meg hol
a fenében voltál? –öleltem meg.
- Friss levegőt
szívni. –mondta.
- Látod?
Mondtam, hogy nincs okod az aggodalomra. –mosolygott Laura.
- Igen. De
most már igazán visszamehetnénk. – mondtam.
A lányok
bólintottak és elindultunk vissza. Már vagy 2 órája ott vártunk, de Katy-ről
még mindig semmi hír.
- Meddig
tart még? –kérdezte Anna.
- Remélem,
hamarosan jönnek. –mondta Katy anyukája.
Amint ezt
kimondta egy köpenyes férfi igyekezett felénk. Feltételeztem az orvos lesz, aki
Katy-vel foglalkozik. Pár pillanat múlva még egy orvos jött felénk négy nővérrel.
Egy ilyen ágyat toltak, de inkább nevezném asztalnak. Vagy én nem is tudom mi
az. A lényeg, hogy Katy feküdt rajt, aludt.
- Jó napot
kívánok. –köszönt az orvos.
- Jó napot!
–köszöntünk.
Az orvos és
Katy szülei elvonultak egy kórterembe, ahova Katy-t is bevitték az imént. Mi
türelmesen vártunk tovább a folyósón. Aztán az orvosok elhagyták a szobát. Mi a
lányokkal bementünk. Katy még nem ébredt fel az altatásból. Olyan gyengének,
sebezhetőnek… erőtlennek tűnt. Még nem láttam így. Majd meg szakadt a szívem,
és a lányok arckifejezéséből azt vettem ki, hogy Ők is így éreznek.
Eltelt
majdnem félóra. Katy kezdett magához térni.
- Kórházban.
–mondta az anyukája.
- Minden
rendben lesz. –lépett hozzá közelebb Laura.
- Mi történt?
Reggel úgy tűnt a telefonban, hogy nincs baj. –mondtam.
- Nem
akartam mondani. –mondta.
- Pedig már
régóta fájt a hasa. –mondta Laura a fejét rázva.
- Jaj, Katy.
–sóhajtott Anna.
- Lányok,
szerintem mi menjünk. Had pihenjen Katy. –mondtam.
- Igaz. –mondta Laura.
Adtunk egy
puszit Katy-nek és jobbulást kívántunk. Megígértük neki, hogy holnap is
elmegyünk. Ez csak természetes. Elköszöntünk a szüleitől is, és el is indultunk
ki az épületből. Elmentünk a cukrászdába.
- Ránk fér
most egy finom süti. –mondta Anna.
- Hát igen.
–mondta Laura.
Leültünk a
szokott helyünkre, elfogyasztottuk a sütit. A lányok még maradni akartak. Anna
még egy sütit rendelt.
- Lányok, én
megyek. Sziasztok. –pusziltam meg őket.
- Jó. Szia.
–köszöntek.
- Ha van
valami, szóljatok!
- Rendben.
–mondták.
Haza értem
és anya egyből lerohant.
- Minden
oké? –kérdezte.
- Hááát…
fogjuk rá. Bocsi, de nincs kedvem beszélni. –mondtam.
- Jólvan.
–mondta anya.
Én bementem
a szobámba, és elfeküdtem az ágyamon. El is aludtam. Talán egy félórát aludtam.
Mikor felébredtem kerestem a macimat, de nem találtam. Ja, igen… a macim
Londonban van… Uhh, de furcsa. Ki mentem a konyhába enni. Utána elmentem
fürödni. Bebújtam az ágyamba, a laptopomat az ölembe raktam. Neteztem.
Felléptem Facebook-ra is. Jessy nem volt fent, sem Lilla. Hiányoznak. Rég
beszéltem velük.
Csak így tovább!! :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésNagyon jó! <3 Kövi részt!!!! :) <3
VálaszTörlésDrága Szandra
VálaszTörlésMélységesen lesujt hogy nem én vagyok az első kommentelő, és az is hogy ebben a mondatomban több a hiba mint égen a csillag. Remélem a kövi részt hamarabb észre veszem! Csak így tovább! Ügyes vagy!
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!! =') <3
VálaszTörlésKöszönöm Sky! =) Nagyon szimpi vagy,Te nekem! =D <3
Köszi! Te is jó fejnek tünsz, már amennyire az interneten keresztül meg lehet itélni =)
TörlésDe akkor lennél még klasszab ha új részt irnál, puszi, szia!
Nem akarlak sietetni csak nem vagyok tul türelmes, és mivel én voltam, a kommentek alapján, az első olvasód ugy érzem kijár a különleges bánásmód :P Szólits Miss-nek XD
=))) <3
TörlésMa vagy holnap hozzam,drága, kedves első olvasom? =) <3 =D
Kösz!
Törlés